Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata a Mohács utáni évtizedekben
Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata... 29 egymás szövetségére.” - összegezte igen találóan Szapolyai és Kolozsvár viszonyát Jakab Elek.13 Kolozsvár város levéltára 1. János királytól összesen tizenkét, a városhoz intézett levelet őriz. Ez a szám viszonylag magasnak számít, hiszen csupán 14 évről van szó (1526-1540), melyben a hatalmi viszonyok is igen gyakran változtak. A városi vezetők látszólag mindent megtettek annak érdekében, hogy a helyzetet kihasználva bővítsék a város kiváltságait. A szabók és ötvösök gazdasági előnyeit megerősítő, előbb már ismertetett két oklevél mellett meg kell említeni az 1529-ben kiadott birtokadományozást, mellyel Kolozsvár Bányabükk és Szentmárton falvakkal növelte hátországi területeit.14 A városi birtokok nem csupán az adóbevételek miatt voltak fontosak, hanem jelentős nyersanyagforrást is jelentettek az elsősorban kézműves termékek előállítására és hasznosítására szakosodott városlakóknak. A birtokadomány önmagában is jelentős donációnak számított. Hasonló adományt Szapolyai János fia, II. János (Zsigmond) király tett 1564-ben,15 illetve a század utolsó éveiben uralkodó Báthori Zsigmond, akinek Szapolyaihoz hasonlóan igen jó viszonya volt Kolozsvárral, s akinek ugyanúgy szüksége volt a város támogatására, mint korábban 1. János királynak.16 A hasonló nagyvonalú adományokat általában követték a kölcsönök vagy más kérések is a központi hatalom részéről, aminek a városlakók valószínűleg nem örültek, hiszen egy uralkodónak nyújtott kölcsön behajtása mindig kétséges volt, újabb adókivetéssel járt, de ennek ellenére, legtöbbször alkudozások nélkül teljesítettek, éppen a más gazdasági előnyök és javak biztosítása végett.17 Szintén figyelmet érdemel az 1538-ban kiadott oklevél, amelyben a király a váradi bírót szólította fel a kolozsváriak adómentességének tiszteletben tartására.18 Kolozsvár, bár nem nevezhető kimondottan kereskedővárosnak, hiszen a kézművesek dominanciája a kora újkorban mindvégig fennállt, a mohácsi csatavesztést követően egyre növekvő török hódoltsági területek miatt, a kereskedelmi útvonalak változásával adódó új helyzetben a város közvetítő szerepe megnőtt. Olyannyira, hogy a század utolsó évtizedeire a város kereskedelmi 13 JAKAB 1870a. 614. p. 14 Jakab 1870. 370-371. p. 15 Oklevélgyűjtemény. Fase. D. nr. 64. 16 Lásd KISS 2006. 329. p. 17 Szapolyai Stalileo János püspök által 1532-ben benyújtott 3000 forintos igénye nem számított kis összegnek a kor árfolyamai szerint. JAKAB 1870. 375. p. 18 JAKAB 1870. 383-384. p.
