Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata a Mohács utáni évtizedekben
30 Királyi, fejedelmi jelenlét forgalma meghaladta Szeben és Brassó áruforgalmát.19 A nemzetközi kereskedelembe való betagozódás feltételei mindenképp egy erősebb és befolyásosabb polgári társadalom kialakulását feltételezték. Ehhez járult hozzá a vámmentesség intézménye, ami a 15. század utolsó évtizedei óta kulcskérdése maradt minden városvezetésnek. A váradi vámnak, illetve vámmentességnek ugyanis már a késő középkorban igen nagy jelentősége volt. Az 1476-1492 között lezajlott vámperben az erdélyi városok addig példátlan összefogást tanúsítottak, sőt, ez talán az egyetlen olyan momentum volt, amikor a városi polgárság rendként lépett fel érdekei érvényesítéséért.20 A város érdekérvényesítő pozíciója azonban nem volt ennyire egyszerű. A fennmaradt oklevelek csupán azokról a kiváltságokról tanúskodnak, amelyek sikeres tárgyalások eredményeként születtek, de minden bizonnyal voltak sikertelen diplomáciai kísérletek is. A tárgyalási pozíciókat nagyban befolyásolta, hogy a harmadik fél, akinek ellenében Kolozsvár kiváltságokat szerezhetett, milyen erőt és befolyást képviselt. 1531-ben például a kolozsváriak megpróbálták az erdélyi püspök dézsmajárandóságát csökkenteni, de azzal a Statileo püspökkel találták szemben magukat, akire jelentős szerep hárult az alakuló Erdélyi Fejedelemség külpolitikájában.21 Statileo leveléből tudjuk, hogy a városvezetés puhatolózott a királynál a dézsma ügyében, mint ahogy a 3000 forintnyi hadi támogatásnak számító „sáfránypénz” (precium croci) megfizetése alól is megpróbált kibúvót keresni. Ezt a fajta fáradozást illetve az időhúzást sem az erdélyi püspök,22 sem Ludovico Gritti kormányzó23 nem díjazta. Statileo fenyegetőzéssel próbálta meg kioltani a kolozsváriak igyekezetét, mondván, hogy „a túlzott kíváncsiskodás gyanút kelt”,24 azaz Kolozsvár hűségét kérdőjelezi meg. Ilyen helyzetekben a városnak nem voltak kellően erős diplomáciai fegyverei. I. János rövid regnálása idején a város tucatnyi kiváltságot szerzett, főként gazdasági előnyöket biztosító iratokat. A király 1540-ben bekövetkezett halálával egy olyan korszak zárult le Kolozsvár fejlődésében, amely megalapozta látványos kora újkori fejlődését. I. Ferdinánd (1526-1564) ingatag erdélyi uralma Kolozsvár írásos emlékeiben, történetében nyomtalan maradt. Arról sincs tudomásunk, hogy Kolozsvár 19 PAKUCS-WlLLCOCKS 2007. 73. p. 20 KUBINYI 2009. 322. p. 21 MINDSZENTI 1982. 64. p. 22 JAKAB 1870. 375. p. 23 Gritti 1532. december 10-én, Szegeden kelt levelében sürgeti a várost a sáfrány árában megállapított 3000 forint küldésében. KVLVT FASC. IV. nr. 62. 24 JAKAB 1870. 375. p. „Nimia enim curiositas solet iniicere suspitionem.”
