Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Magyar Várostörténeti Atlasz - Czoch Gábor: Sátoraljaújhely. Magyar Várostörténeti Atlasz 2
Sátoraljaújhely. Magyar Várostörténeti Atlasz 2. 209 szerkesztett tematikus térképekből, míg a „C” az egyes városrészekről készült korabeli tervrajzok reprodukcióiból, illetve látképekből áll. Miként arra már utaltunk, a soproni atlasszal ellentétben, amely többszerzős vállalkozás eredménye, a sátoraljaújhelyi kidolgozásában Tringli Istvánnak nem volt társa. Nyilván ez az oka annak, hogy míg a soproni egészen napjainkig elmegy, a sátoraljaújhelyi elemzés - noha tartalmaz utalásokat a huszadik századra vonatkozóan is, és nem hiányzik belőle a későbbi viszonyokat bemutató ábrázolás sem (a már említett „A” térképsorozatban például 1886-ra, 1901-re, 1938-ra és 1968-ra vonatkozó térképeket, illetve egy a városról 2005-ben készült légi felvételt is találunk) - felső korszakhatára 1866, az első kataszteri térkép elkészültének éve. A későbbi korszak feldolgozása tehát még a megfelelő kutató(k)ra vár, aki(k)nek azonban mindenképpen nagy segítséget fog jelenteni, hogy a Tringli István által kitaposott ösvényen haladhat(nak) tovább. Mivel 1920-ban Sátoraljaújhely területét kettévágta a trianoni határ (a csehszlovák kormány igényt tartott a Kárpátalja irányába tartó vasúti elágazásra és környékére), a történeti atlasz kiegészítése a 20. századi viszonyokkal, Sátoraljaújhely és Slovenské Nővé Mesto együttes elemzése egy közös, szlovák-magyar kutatási program tárgya is lehetne. A Nemzetközi Várostörténeti Bizottság a történeti városatlaszok tartalmának csak a minimumát határozta meg, így a várost és környékét ábrázoló első kataszteri térképen túl az egyes atlaszok kidolgozóira bízta, hogy milyen további tematikus térképeket készítenek. A sátoraljaújhelyi forrásanyag, illetve a város történetének szakirodalmi feldolgozottsága alapján négy ilyen térkép elkészítésére nyílt lehetőség („B” jelű sorozat). Ezek közül három a középkor végi, a 17. század végi, és az 1780-as állapotokat ábrázolja, nyilván a rendelkezésre álló információk függvényében eltérő részletességgel. Míg a két korábbi időszakot bemutató íveken az utcák, a piac és a vásártér mellett a templomok és malmok is szerepelnek - illetve a 17. század végi ezeken túl még az 1654- ben Lórántffy Zsuzsanna által építtetett kastélyt, az ispotályt és a temetőket is mutatja -, a 18. század végi térképen mindezeken túl az épületek anyagára (kő- vagy téglaépület, faépítmények) vonatkozó információ is megjelenik. A forrásadottságok ezeken túl a díszkertek, zöldséges- és gyümölcsöskertek, illetve a város határába eső rétek, legelők és szántók ábrázolását is lehetővé tették. E szépen kidolgozott, információban gazdag térkép a „B” sorozat többi tagjához hasonlóan a szürke különböző árnyalataival jelöli az egyes elemeket, ami néhol megnehezíti az azonosítást, itt talán jobb lett volna több színt használni. Sajnálatosnak tartom azt is, hogy bár a térképek és ábrák címe angolul is olvasható, a jelmagyarázat fordítása éppen ennél a térképnél elmaradt, miközben az 1866-os kataszteri térképen ott szerepel. Mindehhez azonban rögtön hozzá kell tenni, hogy a sátoraljaújhelyi atlasz a Szép magyar térkép 2011. pályázaton
