Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)

Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században

Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században 177

pedig diáktanítók voltak segítségére. Naplójában89 diáknévsort is vezetett, ez a rész azonban hiányzik a kéziratos kötetből. Létszámukra mindössze egyetlen adatból következtethetünk: közülük több mint félszázan estek 1676-1678 között a pestisjárvány áldozataivá. A jónevü, a falusi elemi iskolákhoz viszonyítva lényegesen magasabb színvonalú oktatást biztosító partikula nemcsak a háromszékieket vonzotta, de a Barcaságból is szép számmal érkeztek diákok. Maga Vajda György is feljegyezte, hogy „voltak szász tanítványim igen felesen”. Közéjük tartozott az akadémiákat is megjárt későbbi brassói prédikátor, a költőként és teológiai íróként is ismert Marcus Fronius,90 de a szászhermányi lelkész is ide küldte két fiát.91

Béldi ugyanakkor nemcsak kapcsolatrendszerét mozgatta meg az iskolalátogatás fellendítésére, de anyagilag is támogatta azt. A fogarasi várban töltött fogsága idején lejegyzett végrendeletében többek között 4000 forint összeg éves kamatát az enyedi és marosvásárhelyi iskoláknak ajánlotta, hozzátéve: „vagy ezt is az kézdivásárhelyi scholához rendelik, mivel mind az adversariusokra92 nézve, mind az két oláh bálványozó országokra nézve, mind az tanulóknak olcsó tápláltatásokra nézve én alkalmatosabb helyet derék scholának magyarokét itt nem tartanék”. Továbbá 26 alumnus számára évente 426 forint ösz- szeget rendelt, meghagyva ugyanakkor hogy: „Jobb is azok közül az 26 közül légyen mindkettő; ezeket pedig Kézdi-Vásárhelyen tartsák”.93 A Portára menekült, fejedelemellenes összeesküvéssel meggyanúsított és távollétében fej- és jószágvesztésre ítélt Béldi94 vagyonának lefoglalásával azonban a végrendelet érvényét vesztette, így a fő támogatóját, majd a zabolai rektori állásra 1686 után távozó Vajda Györgyöt elvesztő, néhány évvel korában szép reménnyel újjászervezett partikula hanyatlásnak indult.

A kézdivásárhelyi egyháznak volt még egy utolsó próbálkozása a magasabb színvonal újraélesztésére, 1686-ban ugyanis azt az Eszéki T. Istvánt ( 1641/16427-1707)95 hívták meg lelkésznek Zaboláról, akinek bő másfél évtizeddel korábban székelyudvarhelyi lelkészként szerepe volt az ottani iskola gimnáziummá alakításában. Eszéki maga is külországi egyetemeket járt pap volt, 1663-1665 között Franeker, Groningen, Utrecht, Leiden egyetemein folytatott

89 1673-1687 közötti feljegyzéseit lásd CSÁKI 2003.

90 ZOVÁNYI 1977. 206-207. p.; SZABÓ-TONK 1992. 160. p. (1632. sz.)

91 CSÁKI 2003. 756. p.

92 Béldi Pál itt feltehetően az esztelneki ferences rendház szervezésére gondolt.

93 TÖRÖK 1899. 344. p. Újraközölve Erd. Test. I. 245-246. p.

94 Erről ld. OBORNI 1994.

95 Bőd 1767. 77-78. p.