Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században
176 Királyi, fejedelmi jelenlét elkészítésére,82 chialista nézeteiért azonban csakhamar elvesztette lelkészi állását. Kézdivásárhelyen maradt, és haláláig világi orvosként szolgált, nemcsak a városban, hanem egész Háromszéken és térségében, 1681-1684 között például Nemes János beteg feleségét kúrálta a hídvégi udvarban.83 1686-ban még élt, ebben az évben ugyanis 8 rajnai forintos alapítványt tett az egyház javára.84 Helyét Pécsi János, a Béldiek másik régi pártfogolja vette át, aki 1648-ban bodolai,85 három évtizeddel később márkosfalvi lelkész, egyben a Kézdi egyházmegye esperese volt.86 Béldi III. Pál a kézdivásárhelyi lelkészválasztásban a nyilvánvaló befolyást patrónusként érdemelhette ki, ugyanakkor a kálnoki és kilyéni példák is jelzik, hogy a Bethlen Gábor idejéből származó, a templomhasználatot szabályozó „maior pars” törvényét a szék egyik legfőbb, református vallású elöljárójaként nem hezitált saját egyháza javára fordítani - az említett esetekben az unitáriusokkal szemben. Pártfogása legerőteljesebben az oktatás támogatásában mutatható ki, és a vélt katolikus előretörés megfékezésére irányult. Míg a sepsiszentgyörgyit a marosvásárhelyihez, a kézdivásárhelyi partikulát a nagyenyedi kollégiumhoz fűzte szorosabb kapcsolat. Tanrendjében is ehhez igazodott, iskolamesterei közül többen érkeztek innen.87 Az 1670-es évek elejének udvarhelyi példája már megmutatta, hogy számottevő főnemesi támogatással a korábbi elemi iskola gimnáziummá fejleszthető. Ugyanerre készülhetett Béldi is,88 és valószínűleg ezért került Váradi Mátyás lelkész idejében a helyi hanyatló partikula élére a sárospataki kollégiumban tanult, majd Sátoraljaújhelyen iskolát vezető, az erőteljes rekatolizáció elől azonban 1673-ban hazatérni kényszerülő Csernátoni Vajda György. Több mint egy évtizedes működése ideje alatt átszervezte azt az iskolát, ahol tanulmányait korábban maga is megkezdte, a diákokat négy (retorika, oratorika, syntaxa és etimológia) osztályba sorolta, a kisebbek (rudimenta) oktatásában 82 CSÁKI 2003. 758. p. 83 TÓTH 1902. 568-569. p.; TÓTH 1903. 87-88. p. 84 KvOL Fond 20, Inv. 9. Nr. 239. 12. p. 85 ZOVÁNYI 1930. 146. p. Ugyanott 1664-ben Solymosi János volt a pap. BINDER 1994. 73. p. 86 CSÁKI 2003. 747. p. 87 Közéjük tartozott a 17. század második felében Csabai Sámuel (1670), Baróti István (1680), Dállyai György (1685), Galambodi Mihály (1688), Csernátoni Vajda Sámuel (1696), a század utolsó éveiben pedig Csemátfalusi K. János. JAKÓ-JUHÁSZ 1979. 101., 107., 110., 112. és 117. p. 88 Végrendeletének a 18. századi püspöki levéltárban fellelhető másolata arra enged következtetni, hogy a kezdeményezés püspöki felügyelet és jóváhagyás mellett történt. Lásd SÍPOS 2003. 523. és 528. p.
