Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században
Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században 175 kolozsvári lelkész és kolozs-kalotai esperes.73 Halála után értékes könyvtárának 84 kötetét a székelyudvarhelyi kollégium vásárolta meg. Ugyancsak kézdivásárhelyi éveiben, 1664-ben jelent meg nyomtatásban az egy évvel korábban Radnóton elmondott prédikációja,74 amelyet többek között Béldi Pál háromszéki főkirálybírónak ajánlott. A coccejanizmus híve és egyik kiemelkedő erdélyi hirdetője, Dézsi Márton (1639-1691) leideni tanulmányait követően 1669-ben vagy a következő év során75 lett kézdivásárhelyi pap és kézdi esperes. Itteni lelkészi szolgálata rövid ideig tartott: 1671 végétől enyedi tanár, két évvel később a radnóti zsinat több társával együtt elmarasztalta coccejanista nézeteiért.76 Herepei János már korábban rámutatott arra, hogy a kézdivásárhelyi egyházközség az orvosi tudományokban való jártasságot is megkövetelte választott lelkészeitől.77 A vidéken működött ugyan egy-két borbély, a gyakori járványok idején azonban szakképzett orvosra volt szükség, ilyenek legközelebb a szász városokban működtek. Nem véletlen tehát, hogy Tolnai F. István után az 1670- es években egy újabb orvosdoktor pap került a gyülekezet élére. Váradi Mátyás (16387-1684) Béldi III. Pál háromszéki főkirálybíró alumnusaként 1665- től kezdődően Leydenben, Utrechtben és Franekerben tanult, utóbbi helyen 1670-ben78 orvosdoktorrá avatták. Már peregrinációja idején Wittenbergben és Franekerben is megjelentek orvostudományi értekezései a himlőről és a kanyaróról, valamint a tüdővészről. Egykori leideni diáktársa,79 Dézsi Márton távozását követően, 1671-ben érkezett Kézdivásárhelyre,80 egyben a Béldiek családi medikusa is lett. Volt is szükség orvosra, hiszen az 1675-ben jelentkező, valószínűleg Moldvából behurcolt és néhány éven keresztül pusztító pestisjárvány egyik gócpontja éppen Felső-Háromszéken volt, amint az a helybéli iskola élére 1673-ban érkező, azt átszervező és rövid időre felvirágoztató Csemátoni Vajda György félj egyezéseiben is olvasható.81 Az egyházközség nevében 1682 elején még szerződést kötött szászvárosi Szentkirályi Lakatos Jánossal a toronyóra 73 ZOVÁNYI 1977. 645. p. 74 Haza Bekesege, Avagy Egyenes Ösvény. Szeben. 1664. RMK I. 1017. 75 SZABÓ-TONK 1992. 169. p. (1730. sz.); ZOVÁNYI 1977. 150. p. 76 BŐD 1767. 65-67. p.; ZOVÁNYI 1977. 150. p. Ugyancsak Bőd Péter szerint kortársai úgy tartották, hogy Dézsi volt a Kun István név alatt Hét napi Úti társ címen 1677-ben Kolozsváron kinyomtatott könyörgések szerzője. BŐD 1767. 149. p. 77 HEREPEI 1966. 626. p. 78 Zoványi szerint egy évvel korábban, 1669-ben. ZOVÁNYI 1977. 673. p. 79 Herepei 1966.625. p. 80 HEREPEI 1966. 626. p.; ZOVÁNYI 1977. 181-182. p.; SZABÓ-TONK 1992. 181-182. p. (1858. sz.) 81 CSÁKI 2003. 756. p.
