Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)

Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században

Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században 169

együtt (Bereck kivételével) kivette a szék joghatósága alól,14 ha az országgyűlés még a következő év folyamán vissza nem vonta volna.15 A város próbálkozásai azonban eredménytelenül záródtak, a század második felének erdélyi törvény- könyvei előírták, hogy „egyébféle innovátióknak cautiója alatt mind az által, és azzal a’ Szék Törvényétől el sem szakasztatnak, a’ mikről Privilégiumok nintsen”.16

A háromszéki mezőváros talán legfontosabb, gazdasági jellegű privilégiuma - amint az a mezőváros pecsétjében a 18. század derekán17 is megjelenik - ugyanakkor a postálkodás terhének viselése, ezzel együtt a hírszerzésben való részvétel ellenében elnyert áruszállítási jog18 volt, amelyen a vámszedő hellyel is bíró Bernekkel19 osztozott. Ennek megfelelően a Lengyelország és a Moldvai Fejedelemség irányából az Ojtozi-szoroson keresztül érkező ámk beszállítását egészen Kézdivásárhelyig a bereckiek végezték, onnan pedig a helyiek szekerein jutottak el Brassóba. A két mezőváros erre vonatkozó egyezsége20 még a 18. század elején is érvényben volt, egy berecki áruszállítóval szerződő bolgárszegi kereskedő ugyanis arra panaszkodott 1710-ben, hogy a kézdivásárhelyiek „az ott való szokás szerint senkinek is semmi nemű kereskedésre való marhát vagy árrukor Vásárhelyen alul vinni nem engednék”.21

Tanulmányomban azonban nem a város kiváltságainak és önkormányzatának fejlődését, hanem egyházi intézményeinek fejedelemség kori történetét tekintem át.

Kézdivásárhely az említett időszakban a túlnyomórészt római katolikusnak megmaradt Felső-Háromszék egyetlen jelentős református központja volt, a helybéli kézműves réteg gazdasági potenciáljára támaszkodva virágzó eklézsia ugyanakkor azok közé tartozott, amelyek külhoni akadémiákat megjárt lelkészeket tartottak, iskoláját I. Rákóczi György fejedelem idejében a kiemelt városi partikulák között említik.

14 ORBÁN 1869. 102. p.; BAKK 1895. 31. p.

15 EOE VIII. 323-324. p.

16 Erd. Törv. 178 p. (Appr. Const. P. III. Tit. 78. Art. I.). Ld. még uo. 49. (Comp. Const. P. III. Tit. 8. Art. 6.)

17 BAKK 1895.35. p.

18 Ezt emelte ki a várossal kapcsolatban az 1670-es évek közepe táján a háromszéki és barcasá- gi csángó falvakról írt gúnyversében gidófalvi Szonda Tamás is: „Fő helysége Vásárhelly is egészen Kézdinek / Idvességül tartják, hogy ha szekereskedhetnek / Sűrű pántja a város fala erős szekerének / Pokolba is bémennének ha kijöhetnének”. CSÁKI 2006. 218. p.

19 Erről bővebben ld. OBORNI 2010.

20 Az 1628. január 6-án kelt megegyezés értelmében a Moldvából való áruszállítás költségeit közösen, egyenlő részben viselték. KvOL Fond 20, Inv. 5. Nr. 171.

21 KvOL Fond 20, Inv. 7. Nr. 34. 10. p.