Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században
170 Királyi, fejedelmi jelenlét Az egyházmegyéből22 a 18. század elején kiszakított és püspöki vizsgálat alá helyezett egyházközség régi jegyzőkönyvei, éves megyebírói számadásai, ingó és ingatlan javainak összeírásai, kegytárgyai,23 valójában a múltra vonatkozó összes irat és tárgyi emlék a város épületeinek négyötöd részét a templommal együtt elpusztító 1834. évi tűzvészkor24 megsemmisült, ami pedig a püspöki levéltárból pótolható lett volna, az másfél évtizeddel később, a szabadságharc idején pusztult el Nagyenyeden.25 Ebből adódóan az egyház fejedelemség kori múltjával kapcsolatosan elsősorban a város hiányosan fennmaradt irataira, valamint lelkészeinek életrajzára támaszkodhatunk. A kézdiszéki mezőváros reformációja bő másfél évtizeddel későbbre tehető, mint Sepsiszéké és Erdővidéké, amelyek közelebb esnek a lutheri tanokat Johannes Honterus munkássága révén az 1540-es évek elejére elfogadó Brassóhoz. Az 1570 és 1576 közötti iratokban több alkalommal előforduló István pap azonos lehet az 1556-ban még dálnoki plébánosként és kézdi főesperesként említett pappal,26 aki a katolikus egyház folyamatos térvesztésével kerülhetett át Kézdivásárhelyre. Az 1576. év egyben halálának időpontja, erről tanúskodik egy báró Apor Péter által említett feljegyzés, amely a 17. század végén gróf Kálnoki Sámuel27 egyik könyvének bejegyzésében volt olvasható: „Itt hála Estván kerály28 mikor lengyel kerályságra mene, azon éjjel meghala Estván pap is”.29 Latin nyelvű munkájában azonban Apor „sacerdos”-nak nevezi az említett papot, így tehát ő lehetett a város utolsó katolikus papja, és csak halálát követően választottak protestáns, kálvini vagy antitrinitárius tanokat valló prédikátort. Szűk évtizeddel később Dónáth Ferenc nyujtódi nemes többek között már Lukács kézdivásárhelyi prédikátor jelenlétében végrendelkezett.30 Utóda Elodor Kelemen lett, aki 1584-ben deákként, a helyi iskola vezetőjeként,31 két évvel később 22 A Kézdi Református Egyházmegye iratai csak 1735-től kezdődően maradtak fenn, de a város fejedelemség kori egyházára vonatkozóan nem tartalmaznak feljegyzéseket. JUHÁSZ 1947. 147-148. p. 23 Későbbi klenódiumai, köztük 17. századi kegytárgyak, az 1834-es tűzvészt követően kerültek tulajdonába. Róluk ld. KEÖPECZI SEBESTYÉN 1945. 24 PAP 1895. 25 SÍPOS 2003. 517. p. 26 SzOkl. III. 314. p. és JUHÁSZ 1947. 46. p. 27 Gr. Kálnoki Sámuel (1640-1706) háromszéki főkirálybíró, 1695-től Erdély bécsi alkancel- lárja, báró Apor Péter apósa. Róla bővebben lásd TÜDŐS 1998. és CSÁKI 2013b. 28 Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király. 29 APOR 1863. 19. p. 30 „Kÿzdi Wassarhelÿ prédikátor Lukachÿ Pap”. Erd. Test. I. 67. p. 31 KvOL Fond 74, Fase. VIL 1-2. p.
