Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Csáki Árpád: Kézdivásárhely református egyháza és iskolája a 17. században
168 Királyi, fejedelmi jelenlét Amikor 1427-ben Thoryauasara néven az írott forrásokban megjelenik,4 már mezővárosként említik, kiváltságát valószínűleg Zsigmond király idején nyerte el.5 Amint neve mutatja, vásáros hely volt, erre vonatkozó privilégiumát János király bővítette ki 1530-ban, amikor csütörtöki hetivására mellett három országos sokadalom tartását engedélyezi, azokhoz Kyzdyvasarhelnek a szabad városok vásárjogát is biztosítja.6 Kiváltságait az uralkodók, köztük II. Ulászló király 1507-ben és Izabella királynő 1557-ben nem csak átírták, de a szék tisztjeinek túlkapásaival szemben oltalomba vették.7 így tett 1562-ben a felkelésben való részvétellel meggyanúsított városi vezetőknek és polgároknak megbocsátó János Zsigmond is, aki Kézdiszék tisztjeinek megparancsolta, hogy őket ne háborgassák.8 Szabadságainak megerősítésére, vásártartási jogának kiszélesítésére a fejedelmek korában is sor került.9 Közülük legfőképpen Báthori Gábor 1608. június 10-én kelt, Bethlen Gábor által egy évtizeddel később megerősített10 oklevele érdemes említésre, hiszen a város elöljárói a következő század elején ezt hozták fel bizonyítékul arra, hogy Kézdivásárhelyet a vásártartás dolgában Marosvásárhellyel azonos szabadság és privilégiumok illették meg.11 Az említett oklevélben Báthori Gábor fejedelem megerősítette a város 1557-ben, Izabella királynőtől szerzett kiváltságait, ugyanakkor a szék kapitányai által a gonosztevők üldözésére kirendelt nyomozókat a városból kitiltotta, és ezeket az ügyeket a helyi bíró és esküdtek hatósága alá rendelte, a szék főtisztjeinek pedig meghagyta, hogy a városban tartott bírói székeiket a maguk költségén végezzék.12 A háromszéki mezőváros - középkori oklevelek hiányában - ezt önkormányzatisága13 elismerésének tekintette, és nyilván ebből szerette volna levezetni a szabad királyi városok mintájára őt is megillető kiváltságokat. Érvelésük megerősítésére előhozhatták volna Bethlen Gábor 1625. szeptemben 3-án kelt oklevelét is, amellyel Kézdivásárhelyet a többi háromszéki mezővárossal 4 SzOkl. I. 122-124. Az oklevél másolatait ld. KvOL Fond 20, Inv. 5. Nr. l.A Toriawasarát említő 1407. évi, ugyancsak Szabó Károly által közölt oklevelet (SzOkl. I. 102-103. p.) Mályusz Elemér 19. századi hamisítványnak tekintette. MÁLYUSZ 1988. 210. p. 5 BENKÖ-DEMETER-SZÉKELY 1997. 20. p. 6 SzOkl. Vili. 274-275. p. 7 KvOL Fond 20, Inv. 5. Nr. 2.; SzOkl. II. 136-137. p.; BAKK 1895. 25-26. p. 8 KvOL Fond 20, Inv. 5. Nr. 9. Közölve SzOkl. II. 167-168. p. 9 BAKK 1895. 26-32. p. 10 ORBÁN 1869. 102. p. 11 KvOL Fond 20, Inv. 7. Nr. 2. A Marosvásárhelyhez való igazodást mutatja az is, hogy a hetivásárok és sokadalmak tartására vonatkozó kiváltságlevél másolatát az ottani főbírótól 1623-ban kikérték. KvOL Fond 20, Inv. 5. Nr. 153. 12 SzOkl IV. 174-176. p. 13 Az esküdt polgárok intézménye először Izabella királynő említett oklevelében fordul elő.
