Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Szabó András Péter: Beszterce város és az erdélyi fejedelmi udvar látogatásai
Szabó András Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar besztercei látogatásai 149 könyvei a nagyobb kiadások (az adóbefizetések) regisztrálásakor nem rögzítik, hogy a városra eső eredeti adóösszeget milyen szolgáltatások értékével csökkentették. Annyi bizonyos, hogy a fejedelmi udvarnak adott, látogatásonként sok száz forintot kitevő tiszteleti ajándékokat (donaria) ilyen célra nem használhatták fel, ez tehát mindenképpen az adón felüli extra kiadásként jelentkezett. A korabeli szász forrásokban gyakran feltűnik a „három nap gazdálkodás” fogalma. A kifejezés arra a normatív forrásokban nehezen megfogható jogszokásra utal, hogy a városoknak három napon át kötelessége volt ingyen ellátnia a fejedelmet és kíséretét. A „három nap gazdálkodás” egyaránt szerepel Georg Krausnak Báthory Gábor 1610. évi bevonulásáról adott leírásában,86 és egy 1561 évi kolozsvári statútumban, tehát egy nem királyföldi forrásban is.87 A szokás gyökerét minden valószínűség szerint a középkori magyar királyok beszállásolási jogában (descensus) kell keressük, amelyet a Szászföld esetében először az Andreanum (1224) szabott meg, mégpedig éppen három napi ellátásban.88 (Az oklevél ugyanis a „tres descensus” kifejezést a közfelfogással ellentétben valószinüleg nem „három alkalommal” értelemben használta.) A három nap leteltével tehát az udvartartás besztercei tartózkodásának költsége elvileg a fejedelmet, nem pedig a várost terhelte volna. Talán éppen ebben rejlik annak a fentebb említett jelenségnek egyik fő oka, hogy a számadáskönyvek86 „.. .vndt die elende Stadt dermassen eingenohmen worden. Doch gleichwoll der gestalt, dass vnter der dreien Tagen der Gazdálkodás, niemandt einziges feindtschafft Zeichen von sich gegeben, nach verflossener zeit aber hat der Bathori sein langes conclusum doch effectuiren wollen.” KRAUS 1862. 8. p. A mű Vogel Sándor-féle magyar fordítása (KRAUS 2008), amely általában megbízható, ezt a szövegrészt sajnos hibásan adja vissza. 87 „Az újévi ajándékra nézve a közgyűlés 1561. december 26. meghatározta: ...hogy jövőben a királyon és kancelláron kívül ezüst kupát másnak nem ajándékoznak, sem három napi vendégséggel nem gazdálkodnak...” JAKAB 1888. 188. p. A forrásra a szakirodalomban hivatkozik: JENEY-TÓTU 2003. 223. p. 88 1224. november 30.11. András kiváltságlevele a Szászváros és Homoróddaróc közötti területen élő szászoknak. „Statuimus insuper dictis fidelibus, ut cum ad expeditionem ad ipsos nos venire contigerit, tres descensus tantum solvere ad nostros usus teneantur. Si vero vaivoda ad regalem utilitatem ad ipsos vel per terram ipsorum transmittitur, duos descensus, unum in introitu et unum in exitu solvere non recusent.” UB 1. No. 43. 34. p. Az oklevélből egyértelműen kiderül, hogy a király szászfoldi tartózkodásainak egyetlen elképzelhető oka a hadfelvonulás volt. (Ld. CZIRÁK1 201 la. 7. p.) A szövegkörnyezetből arra lehet következtetni, hogy a descensus kifejezést mértékegységként használták, és egy napi vendéglátást jelentett. A mérték mögött a középkorban még valószínűleg konkrét mennyiségű élelmiszer és szolgáltatás rejlett, amit a fejedelemség kori Erdélyben már nem feltételezhetünk. Értelmezésünk szerint az Andreanum idézett cikkelye azt mondja ki, hogy a király - jellemzően egyszeri - áthaladásakor három nap ingyen gazdálkodásra volt jogosult, míg az erdélyi vajda oda és vissza egy-egy napra.
