Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Szabó András Péter: Beszterce város és az erdélyi fejedelmi udvar látogatásai
146 Királyi, fejedelmi jelenlét pékáru, fűszerek (sáfrány, bors, petrezselyem), rizs, méz, cukor, és emellett természetesen különféle minőségű bor és sör.73 A konyhák üzemeltetése jelentős mennyiségű tűzifát igényelt, és mivel a fejedelmi látogatás gyakran esett őszre, a szállásokra is bőven kellett juttatni fát. A besztercei tartózkodáshoz kapcsolódóan a fejedelem a kézműveseknek is számos megbízást adott (mechanicorum expensa), egy részüket még a városba érkezése előtt, levélben. A fenti áruk egy részét, és a szolgáltatások szinte mindegyikét a besztercei polgárok hitelezték meg a városnak, amely általában csak valamivel később tudta megtéríteni a kölcsönt, sokszor olyan formában, hogy a hitelező a következő adókivetéskor az áru vagy szolgáltatás ellenértékét levonhatta az adójából (defalcatio/Abgang). A gyakorlat középkori gyökereit mutatja, hogy Szapolyai János erdélyi vajda 1525. évi besztercei látogatását követően sok költség megtérítése ugyanebben a rendszerben történt.74 A defalcatio lebonyolítása talán úgy zajlott, ahogy az a 17. századi Kolozsvárról ismert. A látogatáskor a hitelező cédulát kapott az árukölcsönről. Vagy kifizették neki a váltón szereplő összeget, vagy pedig a következő adó beszedésekor átadta azt az illetékes tisztviselőnek, aki az ilyen commissiós cédulákat a pénzzel együtt juttatta el a városi kasszába.75 A besztercei források alapján némi óvatossággal megerősíthetőek Jeney- Tóth Annamáriának a kolozsvári élelmiszerjárandóságok alapján a 17. század első felére kalkulált alsó becslései, amelyek szerint az itineráns fejedelmi udvar létszáma a tanácsurakkal és azok tekintélyes kíséretével, illetve az udvari katonaság jelenlévő részével együtt többször elérhette akár a 700-800 főt is.76 73 A fejedelmi asztal napi két főétkezésének ételeiről a legpontosabb képet a kolozsvári sáfárpolgár számadásai alapján lehet rajzolni: JENEY-TÓTH 2003. 230-234. p.; JENEY-TÓTH 2007.; JENEY-TÓTH 2008. 149-152. p.; JENEY-TÓTH 2010. A forrás jellegére ld. egy rövid részletet Bethlen Gábor korából: JENEY-TÓTH 1998. 272-279. p. 74 Az 1525. júliusi, a taxa extraordinaria kifizetésére szolgáló adókivetés jegyzékében számos, a vajda látogatásával kapcsolatos defalcatiót találunk. MNL OL X 1248. IV. a. nr. 19. p. 79- 108. (295. tekercs). Pl. „defalcatus f. 1 ratione vini, quare vinum dedit ad mensam Waÿuode” Uo. p. 96. 75 Mintegy száz kolozsvári commissiós cédula őrzési helye: MNL OL R 374. Kolozsvár városra vonatkozó iratok 2. t. Kolozsvár város történetének megírásához összegyűjtött iratok. III. kötet/2. fasc. (10. d.) Kolozsvár adózásával kapcsolatos iratok. További kolozsvári cédulák: MNL OL R 210. Tunyogi Csapó József gyűjteményének maradéka 1. d. 2. t. Erdélyi iratok időrendben. A cédulákat Kolozsvárott a jegyző bocsátotta ki. Ezek az összeg megtérítésére vagy defalcálására szólították fel a városi adószedőket és a harmincadost. - A cédulák brassói használatáról: CZIRÁKI 2011a. 22. p. 76 JENEY-TÓTH 2003. p. 234.; JENEY-TÓTH 2006b. 105-107. és 109. p.; JENEY-TÓTH 2009. 188. p. Jeney-Tóth Annamária az általa kíséretnek nevezett nagy létszámú alsó udvari réteg (pl. a familiárisok szolgái) esetében kénytelen becslésekre hagyatkozni. Bár becsléseit kellően alátámasztja, maradhat némi bizonytalanság a fejadagok mennyisége miatt.
