Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Szabó András Péter: Beszterce város és az erdélyi fejedelmi udvar látogatásai
134 Királyi, fejedelmi jelenlét varral,24 de a hatalomgyakorlás teljes értékű eszköze, nem rendelkezik ugyan a székhely „díszleteivel”, ám részben annak reprezentációs funkcióját is képes ellátni.25 Ennek megfelelően az udvar és az udvartartás kifejezéseket a továbbiakban szinonimaként használjuk.26 Az erdélyi fejedelmi udvart gyakran emlegetik a középkori Reiseherrschaft egyik kései példájaként. Az uralkodó utazó udvara ebben a rendszerben nem bír egyetlen állandó székhellyel, mivel folyamatos ellátását így nem tudná megoldani, hanem egyik központtól a másikig vándorol, helyben élve fel a készletek nagy részét. Erősen kérdéses, hogy ez mennyire, és mely időszakokban illik a fejedelmek Erdélyére,27 hiszen egy stabil székhely kezdeményei már egészen korán feltűntek: Statileo János erdélyi püspök 1542. évi halála után a püspökség gyulafehérvári rezidenciáját és a püspöki birtokokat Izabella királyné vette kezelésébe,28 és jelenlegi adataink alapján úgy tűnik, hogy János Zsigmond és a Báthoryak időszakában is a városként viszonylag jelentéktelen Gyulafehérvár maradt a fejedelmek leggyakoribb tartózkodási helye.29 A helyzet csak a tizenötéves háború pusztításai nyomán változott meg, mivel a székhely pusztulása miatt az uralkodók tartós jelenléte nem volt megoldható. A kataklizma fordulópontot jelentett a szászföldi látogatások tekintetében is: a 16. században 24 Ez alatt azt értjük, hogy nem létezik olyan időpont, amikor az udvar összes tagja egyetlen helyen lenne, hiszen még a gyulafehérvári tartózkodások alatt sincs mindenki a székhelyen. 25 Talán az az állítás sem lenne túlzó, hogy az udvar a hatalomgyakorlás szempontjából igen fontos reprezentációs szerepét éppen a helyváltoztatás révén tudta igazán hatékonyan betölteni. Ha a gyulafehérvári díszletek más településeken nem is álltak a rendelkezésére, így nem csak egyetlen „színpadon” és nem csak egyetlen szűk „közönségnek” mutathatta meg magát. 26 Elismerjük, hogy az általunk követett gyakorlat sem támadhatatlan minden szempontból, hiszen az udvartartás kifejezést gyakran használják az uralkodó szűkebb, a kormányszerveket nem felölelő udvarára. Mivel pedig a fejedelmi székhelyen működő udvar is az udvar egy változata, ezért teljesen elfogadhatónak tartjuk a szó helynévi jelzős szerkezeteit: pl. gyula- fehérvári udvar, kassai udvar. Ezek alatt mi nem a helyszínt értjük, hanem az adott helyen tartózkodó udvartartást. 27 Jeney-Tóth Annamária Erdősi Péter megállapításai nyomán a 16. században még gazdasági motivációt is feltételez. JENEY-TÓTH 2006b. 97. p. 28 Gyulafehérvárnak az 1540-es évek folyamán megszilárduló funkciójáról: OBORNI 2009. ill. OBORNI 2011.30-51. p. 29 Gyulafehérvárt a fejedelemség korában civitasnak címezték, ám jellegét és népességszámát tekintve valójában egy nagyobb mezőváros volt. Gyulafehérvár központi szerepéről: VEKOV 2001. 85-92. A fejedelmi székhely 16. századi kiépítéséről: KOVÁCS A. 2005. A város helyrajzáról: KOVÁCS A. 1998. 11—13. p. - Mint arra Hegyi Géza Obomi Teréz előadásának vitájában felhívta a figyelmet, a püspöki birtokok jelentős része a várostól távolabb feküdt, a székhely gazdasági erejét igazán csak a közeli káptalani birtokok 1556. évi szekularizációja után nyerte el.
