Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Jeney-Tóth Annamária: Fejedelmek és udvartartásuk Kolozsvárott a 17. század első felében
Jeney-Tóth Annamária: Fejedelmek és udvartartásuk Kolozsvárott... 107 az „országot látta vendégül”,68 mint Báthory Gábor idejében. Ez ugyanis megszabta, hogy hány asztalra kellett tálalni a fejedelem konyhájáról. A kolozsvári számadáskönyvek ritkán említik, hogy hány asztalra tálalnak, a legtöbb, azaz hét asztal, Báthory Gábor itt tartózkodásai idején szerepelt.69 Bethlen Gábor testvére, Bethlen István gubernátor ittlétekor, 1621. június 13-án jegyezte fel a sáfárpolgár, hogy fejér cipót szeltek, négy asztalra adott 60 darabot.70 Az ellátáshoz tartozott az is, hogy a fejedelmi konyhaszekerek nem tartalmazhattak minden tálaló- és főzőedényt, ezért míg a tálalásra szolgáló ezüst edényeket71 többnyire elhozták - értük az ezüsttál-mosók felelősek is voltak -, a konyhai edények nagy részét, csuprokat, lábasokat, szitákat, szűrőruhákat a város biztosította, készíttette iparosaival. Az sem volt ritka, hogy az itt tartózkodó fejedelmek a várostól ajándékként aranyozott ezüst kupákat kaptak, máskor pedig a várostól maga Bethlen Gábor fejedelem kéretett kristálypoharakat az asztalára.72 A fejedelemség fő tisztségviselőinek és az udvari méltóságoknak a szálláshoz konyha is járt, többen saját kísérettel érkeztek a városba, saját sáfárral, szakáccsal, étekfogókkal, inasokkal. Ők általában a fejedelmi asztalra szánt mennyiség felét, de inkább harmadát kapták meg. A prebenda kiosztásának pontos módjára vonatkozóan sajnos nem rendelkezünk forrásokkal. Valószínűleg kétféleképpen történhetett, a cipókat a szállásukra vitette a város vagy egy központi helyen vehették át a „praebendások vagy abrakosok”, míg a húst a mészárszékekben vehették át, ki-ki a megszabott főre való mennyiséget.73 Ez a mód, a források alapján úgy tűnik, időről-időre akár változhatott is, de a borpraebenda átvétele csak a város által kijelölt néhány pince valamelyikében történhetett, ahol a százférfiak közül választott megbízottak, valamint a város által kijelölt csapiárok adták ki a megszabott járandóságot. A fejedelem is csak kivételes helyzetben hozhatott be bort a városba, ill. fogyaszthatta azt, feltételezhetően inkább a Rákócziak esetében kerülhetett erre sor, például amikor 68 „31 Martii 1608 - „Az urunk az országot vendégli attam az konyhára húst libra 125...” KvSzám 12a/XVIll. 68. 69 KvSzám 12b/VII. 224. 1610. július 4. - „7 asztalra akartak főzetni”. 70 KvSzám 15b/IX. 49. 71 KvSzám 21b/Vl. 12. „Ezüst tálban szeltnek fejér cipót”; KvSzám 21 b/VI. 26. „urunk ezüst tálaiba szeltnek ...” 1638. november 27. ill. 29. 72 1614. május - „Krajczár Andrástól volt a fejedelem asztalára két cristály pohár”. KvSzám 13a/XVIlI. 93-140.; 1625. augusztusában „Urunk asztalára hozattam Kováczi Gáspár uramtól két üvegpohárokat, kiért attam fr 3 d -.” KvSzám 16/XXXV. 70. 73 „Immár ezen túl tagonként hozattam az húst, az mellyeket rend szerént meghírtam. De eddig valótt csak az mészárszékben fontonként mérettem, ...” KvSzám 18a/IV. 1629. augusztus 3.
