Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Jeney-Tóth Annamária: Fejedelmek és udvartartásuk Kolozsvárott a 17. század első felében
106 Királyi, fejedelmi jelenlét hénhús” vagyis marhahús volt. Szakácsoknak, sáfároknak, konyhamesternek, étekfogóknak, udvarlóknak külön húsmennyiséget nem adtak ki, ők a fejedelmi konyhán elkészített élelmet, vagy a fejedelmi asztalról kikerülő maradékot kapták. Ha ez másképp történt, a számvevő külön feljegyezte.62 A bort a jelentősebb szőlőtermelőktől és boros gazdáktól vásárolták, és néhány helyi polgár pincéjében tárolták,63 a szénát és a zabot szintén központi helyeken. A város tehát néhány nappal a fejedelem megérkezése előtt már készen állt a fogadására. A kíséret néhány tagja hamarabb érkezett, hogy a fejedelem beérkezésére a szállása is megfelelően elkészüljön és a konyhája is álljon és működjön. Több bejegyzésből úgy tűnik, hogy a fejedelemnek a saját szállásán főztek, vagy ideiglenes konyhát építettek az ácsok, de akár több helyen is lehetett a konyha. Mint például Brandenburgi Katalin esetében, akinek német és magyar konyhája is volt, amelyek helyileg is elkülönültek. A számadásokban a piaci konyhára utalnak, mint magyar konyhára.64 A sáfárpolgárok a konyhára való alapanyagokat naponta adták ki a fejedelem konyhamesterének és sáfárának, valamint a jelentősebb főurak szakácsainak, akik - mint Brandenburgi Katalin itt tartózkodásakor kiderült - ebből másnapra készítették el az ételeket.65 Amennyiben a fejedelmi konyha sáfárai valamit nem kaptak meg a városgazdáktól, akkor azt a város piacán igyekeztek beszerezni, ennek költségeit szintén a város viselte.66 A fejedelmek étkezéséhez, azaz egy-egy ebédhez vagy vacsorához alapanyagként közel 100 font marhahúst és egyéb húsféleséget (tyúk, tyúkfi, malac, bárány, hal) igényeltek a konyhamesterek, de maga a fejedelem is. A mennyiség azért is fontos volt, mert ez alapján készíthettek megfelelő mennyiségű tál étket. Bethlen Gábor 1619-ben levélben figyelmeztette a várost, hogy a portai francia követet megfelelően lássa el - mint erre már utaltam -, ami azt jelentette, hogy 16 tál éteknél többet tálaljanak fel egy-egy étkezésre.67 A mennyiséget illetően számított az is, hogy a fejedelem csak szűkebb környezetével étkezett-e, vagy 62 1635. november 30. Ld. Mikó Mihály esetét konyhamesterként: „A konyhamester az szolgáival együtt az konyháról él.” — KvSzám 20/III. 403. 63 Erről bővebben JENEY-TÓTH 2007. 553-558. 64 1630. április 4. „Az őfelsége kisebbik konyhájára [német konyha] piacira gazdálkottam ilyen renddel” - KvSzám 19b/I. 86. 1630. április 4. 65 1629. augusztus 4. „Az fejedelemasszony sáfárának” - „Minthogy estve mellyesztették megh az reggelre való tyúkokat és lúdokat, azért kellett annyi gyertyát [nro8] adnom nekik.” KvSzám 18a/IV. 114. 66 1608. szeptember 19. „Az konyhamester vött az piacon Zeoch Imréimétől pisztrángot, attam érte fr 1 d 96.” KvSzám 12a/XVlII. 104. 67 KvFasc. III. 215.
