Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Spekner Enikő: Buda királyi székhellyé alakulásának kezdetei a 13. század első felében
98 Udvar - Város - Főváros után, hanem némi funkcióváltással egymás mellett is éltek, együttesen látva el világi és egyházi központi igazgatási és kormányzati szerepüket.3 A római limes Solva nevű erőssége romjain felépülő esztergomi vár már az államalapító Szent István király apjának, Géza fejedelemnek uralkodói otthont adott,4 Vajk néven maga István is itt látta meg a napvilágot, itt nyerte el a keresztségben az István nevet és 1001. január 1-én itt koronázták meg.5 A civitas regiának nevezett város6 területén jött létre 1001-ben Szent István király szervezésében az első érsekség, amelynek élén a mindenkori érsek innen irányította az egyházat az egész középkoron át. A várhegy északi részén épült fel a fejedelmi palota mellett a passaui püspökségből származó térítő papok tevékenysége révén a Szent István protomártír tiszteletére szentelt templom, majd tőle délebbre a Géza fejedelem udvarában többször jelenlévő, jelentős hittérítő tevékenységet folytató, később mártírhalált halt prágai püspök, Szent Adalbert tiszteletére István király idejében emelt székesegyház. A királyi és az érseki székhely egészen a 13. század közepéig egymás mellett élt a városban, amikor is IV. Béla király végleg átadta azt az esztergomi érseknek.7 Könyves Kálmán király idején még ez a vár és város az elsődleges centrum, erről tanúskodik az 3 Kumorovitz elméletét felhasználta az éppen az ő kutatásaival egy időben, főleg német területről induló nemzetközi Rezidenzenforsung-kutatás. E kutatási terület új eredményeinek megismertetésével elévülhetetlen érdemeket szerzett a Kumorovitz eredményeit továbbfejlesztő Kubinyi András. KUBINYI 1991. 421-452. p.; KUBINYI 1994. 57-70. p. A székvárosok közül Visegráddal kései központtá válása miatt most nem foglalkozunk. Legújabb összefoglalására 1. MÉSZÁROS 2009. 4 ÁMTFII. 245-246. p.; GYÖRFFY 20003. 74-112. p.; GEREVICH 1990. 28-31. p.; HORVÁTH 1996. 11-17. p.; HORVÁTH 2001.28-30. p.; ÉRSZEGI 2001. 29^11. p. 5 GERICS 1995. 28—42. p.; GYÖRFFY 20003. 148-162. p.; ÉRSZEGI 2000. 25-37. p.; ÉRSZEGI 2000a. 374-379. p.; HORVÁTH 2000. 359-360. p.; ÉRSZEGI 2001a. 27-38. p.; KRISTÓ 2001. 113-121. p.; ÉRSZEGI 2004. 103-111. p. 6 GYÖRFFY 20003. 153-156. p„ 336-340. p.; GERICS-LADÁNYI 1990. 8-11. p.; KOVÁCS 1997. 33-34. p.; ZSOLDOS 1998. 10-11. p. 7 Az esztergomi építkezések periodizációjával az eddigi kutatásokat összegezve legújabban Búzás Gergely foglalkozott. Gerevich László és Horváth István kutatásai nyomán figyelt fel arra, hogy Imre és IV. Béla királyok adománylevelei a vár nem ugyanazon területére vonatkoznak. Imre 1198-ban feltehetően csak az északi királyi palotát adományozta el az érseknek. IV. Béla először, 1249-ben az északi részt engedte át az esztergomi polgároknak, s ennek fejében a III. Béla kori déli palotát adta át az érseknek. Ha már az Imre-féle adomány, illetve azt megerősítve II. András az egész várat átadta volna az érseknek, akkor IV. Béla nem tudta volna felajánlani a déli részt az északiért cserébe. Később, 1256-ban a polgárokat visszaköltöztette régi helyükre, s mind az északi, mind a déli palotát természetesen a székesegyházzal együtt végleg átengedte az érseknek. A régészek megállapításait az oklevelek megfogalmazása teljes egészében alátámasztja, amire eddig a történeti kutatás nem figyelt fel. MES I. 156. p. 139. sz„ 375-376. p. 485. sz„ 439^141. p. 574. sz.; GEREVICH 1990. 33-35. p.; HORVÁTH 2001. 15—36. p. Összefoglalóan BÚZÁS 2004. 7-44. p.
