Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Magyar Károly: Királyi székhelyek – királyi paloták
76 Udvar - Város - Főváros falai között hivatalok is működtek.155 Itt halt meg 1422-ben VI. Károly, majd 1435-ben felesége, Bajor Izabella is.156 Védelmét utóbb a Károly által épített, az északi külvárost is körülölelő városfal, illetve az azon kelet felé nyíló hatalmas kapuerődítmény, a Bastille látta el.157 Pontosabban: biztosította a lehetőséget, hogy az uralkodó és családja szükség esetén a lehető legrövidebb időn belül a közelben lévő, valóban védett helyre, Vincennes-ba menekülhessen. (Utóbbira 1. még alább!) A fenti rezidenciákkal azonban nem ért véget a párizsi királyi-királynéi lakhelyek sora. Az öregedő Bajor Izabella például 1401-től az hôtel Barbette-ben lakott, majd 1407-től az hôtel des Tournelles-ben - lehetőleg távol a betegeskedő királytól.158 Vincennes-re visszatérve, ez eredetileg egyszerű erdőség volt Párizs közvetlen közelében, keletre, s egyben kedvelt vadászóhelye a francia királyoknak, ahol elég korán, VII. Lajos idején (1137-1180) királyi vadászlak épült. Fülöp Ágost pedig az egész erdőt magas kőfallal keríttette be.159 A vadászházat utóbb, különösen Szent Lajos korától, jelentős udvarházzá (manoir) bővítették, építették át, amely így az uralkodók hosszabb tartózkodásának és az ezzel járó népes rendezvényeknek is teret tudott biztosítani. Így bizonyos értelemben politikai központtá nőtte ki magát már jóval a 14. század közepe előtt, az utolsó Capetingek (Szép Fülöp - IV. Károly) idején. Térnyerése több tényezőnek volt köszönhető. Fülöp esetében ennek - amellett, hogy eleve szerette az erdőségeket — elég kézenfekvő oka volt: a Palais-ban 1294-1303 között (de egészen 1314-ig elhúzódóan) jelentős átépítéseket, bővítéseket hajtatott végre, s így az ebben az időszakban, nem igazán lehetett nyugalmas rezidencia. Mindamellett, Vincennes egyébként is privátabb jellegű életteret biztosított a királyi családnak (számos családi eseményt bonyolítottak le itt), és nagyon közel volt Párizshoz, a hivatali élet központjához is. így a király mintegy „ingázhatott a munkahelye és a családja között”. Emellett egyes, a királyi udvarhoz tartozó, fontosabb szer155 WHITELEY 2000.49. p. (az uralkodó egyébként a Sens-i érsektől megszerzett palotát lakta), valamint uo. 50. p. 3. ábra az elrendezés sematikus megjelenítésével. WHITELEY 2001c.; LORENTZ-SANDRON 2006. 90-91. p. 156 FAVIER 1997. 277. p. 157 FAUCHERRE 1989/90., szerepére I. még FAVIER 1996. 295. p. és 1997. 277. p.; LORENTZ- SANDRON 2006. 92. p. az együttes alaprajzi változásaival. 158 FAVIER 1997. 278., 279. p. 159 CHAPELOT 1994. 12-19. p., a Capetingek Vincennes iránti viszonyáról részletesen 1. Lalou 1996., aki egyébként az „ingázó” (pontosabban „külvárosi”) király képét is felvetette: „Mon sentiment est qu’avec Vincennes le roi agit comme un «banlieusard»: il se rend à Paris régler des affaires qui réclament sa présence, mais rentre à Vincennes le soir auprès de ses enfants et sa femme.” (Kiem.: M. K.) i.m. 194. p.
