Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Recenziók
Stansell, Christine: American Modems: Bohemian New York... 573 szabad szerelmet és békét hirdető kis kolóniája a szemünk láttára omlik össze. Az immár „békeszerető hazaárulókká” vált anarchisták közül egyesek Európába menekülnek (vissza), mások Amerikában maradva szellemi munkájuk révén a végsőkig fáradoznak a háború utáni szebb világ megteremtéséért. Az írónő célja, hogy élvezetes, olvasmányos stílusban - „Ez a történet, amit el akarok mesélni." mondja a bevezetőben -, a laikusok és a szakmabeliek számára egyszerre írja meg a századforduló Greenwich Village-ének történetét, és ezt a merész vállalkozását véghez is viszi. A leíró részek, müvészportrék, házasságok és szerelmi kapcsolatok történetei, érdekességek, pletykák özönén keresztül az olvasó voltaképpen szórakozva tanulhat rengeteg újat a korszakról és a városról. A mű regényszerűségét, gördülékenységét segíti elő az az amerikai történészmunkákból közismert eljárás is, hogy az - egyébként részletes és kitűnő - jegyzetek a könyv végén elkülönítve találhatóak. Sőt, Stansell ezen művében a törzsszövegbeli hivatkozások sincsenek feltüntetve, ami ugyanakkor igencsak megnehezíti az európai módszerekhez szokott kutatók dolgát. A szerző számos ponton bizonyítja az irodalomhoz való hozzáértését (ami nélkül nem is lehetne megírni a Village történetét): a szabad versről szóló rész, a Masses tipográfiájának elemzése, John Reed munkásságának bemutatása mindenképpen figyelemreméltó egy történész tollából. A szerzőnek ugyancsak erőssége, hogy pszichológiai mélységgel képes elemezni férfi-nő kapcsolatokat, például Randolph Bourne és Alyse Gregory barátságát, vagy Neith Boyce és Hapgood házasságát a 7. fejezetben, amely különösen jól sikerült része a könyvnek. Habár a könyv soha nem unalmas vagy száraz, tematikáját és a szerző tudását tekintve rendkívül gazdag - számos kalandos és küzdelmes, radikális városi életutat mutat be -, a szöveg olykor-olykor a türelmes és érdeklődő olvasó számára is kissé terjedelmesnek, akár redundánsnak és inkább leírónak, mint problémafelvetőnek bizonyul. Az olvasó pár száz oldal után hiányolja a kérdéseket, illetve egy-egy kulcsfontosságú probléma sokadszori megemlítése helyett már inkább egy konkrét beszédet, írásrészletet vagy élő vitát látna szívesen, akár a születésszabályozásról, akár a sztrájkoló munkások helyzetéről, vagy bármilyen más, a Village-belieket és Amerikát lázban tartó szociális kérdésről. Egyszerre történésznek és regényírónak lenni veszélyekkel is jár. Greenwich Village nemegyszer romantikusan, mintegy paradicsomi helyként kerül bemutatásra: a szerző nem kívánja leplezni, hogy könyve a bohémek életmódjának ünneplése és egyszersmind emlékállítás szeretne lenni; bevallott szubjektivizmusa és elfogultsága tiszteletreméltó. A Greenwich Village-ről alkotott reális képünket azonban megzavarhatja a szerzőnő idealizáló megközelítésmódja, vagyis a túlzott rajongás néhol épp az adott korszak megidézésének rovására megy. Stansell nagyvonalúan, biztos kézzel kezeli a fősodorbeli történelmi eseményeket és személyeket, így például Wilson vagy Rockefeller mintegy a háttérben, csak egy- szer-egyszer jelenik csak meg az anarchizmus, vagy a munkások történetének mellék- szereplőjeként, és minden jelentősebb történelmi esemény csak ürügy a kultúrtörténet annál részletesebb, mélyebb kifejtéséhez. Az olvasó azonban néhány ponton elvárná a szerzőtől, hogy többször kösse össze mondanivalóját a makro-adatokkal, mivel ezek,
