Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Recenziók
574 Recenziók különösen a nem amerikai olvasó számára, támpontot jelenthetnének az események értelmezéséhez, jelentőségük felméréséhez. A történész ugyancsak joggal várhatja el egy több mint 300 oldalas kultúrtörténeti műtől, hogy az európai-amerikai kultúrkapcsolatokra részletesebben kitérjen, amely viszonyrendszer a modemitás szempontjából alapvető jelentőségű volt és a mai napig az maradt. Nagyszerű alkalom kínálkozna arra egy modemitással foglalkozó, nagyszabású műben, hogy a szerző részletesen feltárja az európai és amerikai művészek, valamint a radikális politikusok kapcsolatát, ám erre - az orosz forradalmi eseményeket leszámítva - mindvégig csupán az utalásokból következtethetünk (többek közt a prológusban). Ha a szerzőnő nem csak azt fejtené ki, hogy a Village-beliek hogyan gondolkodtak némely európai művészről, hanem azt is, hogy az európaiak miként gondolkodtak amerikai kortársaikról, mivel és miként járultak hozzá az amerikai modernizmus megteremtéséhez, az még tovább növelhette volna a könyv egészének értékét és jelentőségét, amely természetesen enélkül sem lebecsülendő. A precizitásra törekvő várostörténész nem kap elegendő magyarázatot arra sem, hogy az első fejezetben felvázolt, a modernitás vívmányait ígérő városok közül miért éppen New York emelkedik ki 1910-re, és kultúrtörténeti jelentőségét tekintve Gotham mögött miért törpül el lassacskán Chicago, New Orleans vagy San Francisco. Sok szereplőről kiderül ugyan, hogy melyik városból érkezik New York-ba - amit a „kulturális utazás” és a „centrum-periféria” első látványos megnyilvánulásaként értelmez a szerző - ám várostörténeti szempontból a többi város „sorsa” homályban marad, holott ennek a folyamatnak az elemzése kellőképpen alátámaszthatná a New York-i történetet, és még hitelesebbé tenné a szerző azon igyekezetét, hogy New Yorkot mutassa fel Amerika legjelentősebb nagyvárosaként. A könyv e hiányosságainak ellenére is valóságos mélyfúrás a századforduló Amerikájának mentalitás- és kultúrtörténetében, így a feminizmus, az anarchizmus, a munkásmozgalom történetével foglalkozóknak, migráció-kutatóknak, továbbá irodalomtörténészeknek, művészettörténészeknek és az avant-garde szerelmeseinek hihetetlenül gazdag, gondolatébresztő és lebilincselő olvasményélményt nyújt(hat). Christine Stansell könyve elgondolkodtat minket a modemitásról általában, és ennél többet egy kultúrtörténeti mű aligha tehet. A mai, turistáktól hemzsegő Grennwich Village-ben sem az éhező művészeket, sem a beszélgető-szalonokat nem fogjuk megtalálni, viszont ma is lépten-nyomon beleakadunk a bohémek eszméibe és céljaiba. A szociális kérdések és a művészet összekötése, egy demokratikus, befogadó, új típusú kulturális elit létrehozása, a szegények, elesettek iránt tanúsított figyelem, s megannyi más kortárs gondolat és törekvés kerül új megvilágításba Greenwich Village és a modern kor megértésén keresztül. Vaspál Veronka
