Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Recenziók
572 Recenziók ládi cégek által uralt publikálási lehetőségekkel szemben), a kortárs európai irodalom kiadása, és olyan, korábban elképzelhetetlennek tűnő témák, mint a dolgozó szegények vagy a nők szexuális vágyainak középpontba állítása új alapokra helyezi az amerikai írott kultúrát. Stansell a Greenwich Village havilapját, a Max Eastman által szerkesztett Masses-t, valamint a Margaret Anderson szerkesztette avant-garde irodalmi újságot, a Little Review-t elemzi ebben a részben behatóan, kulturális, politikai és társadalmi szempontból, a második alfejezetben pedig három író életútjában mélyedhetünk el, nevezetesen John Reed, Margaret Anderson, és Randolph Bourne, a New Republic politikai újságírójának életútját követi nyomon aprólékosan a szerző. A harmadik nagy téma, a szexualitás elemzése során fejti ki a feminista történésznő az egész könyvön végigvonuló alapgondolatát, mely szerint az „Új Nők” lennének a modem történelem mozgatórugói. Stansell szerint a modem nő európai megfelelőjét megtalálhatjuk ugyan Lukács György budapesti körében, a Kafka-féle prágai társaságban, vagy a londoni Bloomsbury-ben, az „Új Nő” középpontba állítása mégis tipikusan amerikai jelenség ebben az időben. A Greenwich Village-ben Hapgood, Eastman, John Reed, R. Boume és más férfiak mind támogatják a nőmozgalmat (Men’s League for Women Suffrage), az mintegy demokratikus politikájuk egyik sarokkövét képezi. A fejezet középpontjában két nagy küzdelem jelentőségének bemutatása áll: a születésszabályozás legálissá tételéé, és a női választójogé. Fontos törekvése a könyvnek, hogy igyekszik az 1910-es évek feminizmusát jól elhatárolni a korábbi és későbbi nőmozgalmaktól. A gazdasági függetlenség, szexuális szabadság, az anyaság, leányság, házasság intézményének nyomasztó terhei alól való mentesítés, mint a kor fő célkitűzései, mindenképp megkülönböztetik azt a 19. századi feminizmustól, amely mindvégig hangsúlyozta a nők családban betöltött szerepét és elutasította a nők egyéb irányultságú szexuális vágyait. Mint Stansell azt meggyőzően kifejti, nem is annyira nőmozgalom, mint a szabad személyiség gyönyörűségének hirdetése ez a fajta feminizmus, és nem röpiratokban fejeződik ki, hanem romantikus szerelmekben, az értelmiségi párok közös munkájában, politikai aktivizmusban, valamint a férfiak és nők szociális érzékenységében. A szerzőnő a könyvek, színházak és barátnői tereferék szerepét, a szexualitásról szóló párbeszédet lélektani szemszögből is fontosnak tartja, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a bevett felfogással szemben az igazság az, hogy Freud 1909-es amerikai látogatása után közvetlenül még nem, csak 1920 után használták a pszichoanalízis módszereit az amerikai nagyvárosban a bonyolult emberi lélek kezelésére. A könyv külön érdeme, hogy elfogulatlanul és lenyűgözően ábrázol olyan történelmi jelenségeket, melyek az amerikai kultúráról szóló diskurzusunknak kevésbé alkotják részét, többek között az 1900 körül, főleg kelet-európaiak ellen megnyilvánuló általános antiszemitizmust, vagy azt az 1915 utáni kifejezetten agresszív háborús politikát és antiradikalista, antibaloldali mozgalmat, ami egyébként - legalábbis a közgondolkodásban - nem feltétlenül tartozik a Wilson elnökhöz fűződő legismertebb tettek közé. A könyvnek ez a zárófejezete megrázóan és kíméletlenül, alulnézetből, négy életúton keresztül tárja elénk a Vörös Félelem időszakát (1919-1921), amely kemény büntetést ró a háborúellenes, (radikális) baloldali egyénekre: a századforduló bohém,
