Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Recenziók
556 Recenziók helyező tudományos mű született. Historiográfiai áttekintése szerint csupán az 1980-as években jelentek meg a munkásság társadalomtörténetét a várostörténeti aspektusokkal, a város térbeliségével összekapcsoló vizsgálatok, közülük leginkább James Edward Cronin, illetve Susanna Magri és Christian Topalov müveit emeli ki. Barcelona az előző századfordulótól bekövetkezett robbanásszerű fejlődését a leginkább az Antoni Gaudí nevével fémjelzett katalán szecesszió, a modernisme szimbolizálja. Az 1888 és 1929, a városban rendezett két világkiállítás közötti időszak fejlődését ismertette meg a világgal a közelmúltban Eduardo Mendoza nagy sikerű regénye, A csodák városa is.1 José Luis Oyón azonban a barcelonai gazdasági növekedés igazán kirobbanó időszakának az első világháború kitörése és a nagy gazdasági világválság elmélyülése közötti periódust tartja, ezért a modern barcelonai munkásság „aranykorának” bemutatásakor ezt a korszakot elemzi részletesen. A szerző állítását statisztikai adatok tömegével, például a munkások lélekszámának növekedésével, a városi építkezések vagy az ipari beruházások volumenének megugrásával igazolja. Oyón forrásai egyrészt kvantifikálható adatok (népszámlálások, névjegyzékek, anyakönyvek, kiadott építési engedélyek), de jelentős mértékben támaszkodik a barcelonai munkásság körében felvett életútinterjúkra is. 70 000 cím azonosításával előállított makroadatait statisztikai módszerekkel elemzi, elkészítve ezzel a barcelonai munkásság társadalmi rétegződésének atlaszát is, jelentős mértékben támaszkodva egy korábbi, szerzőtársakkal készített, a város 1930-as rétegződésének állapotfelvételét analizáló városatlaszára.2 A társadalmi rétegződés-vizsgálat jellegzetessége az, hogy egy 43 változóból álló modellel kísérli meg leírni az egyes barcelonai városnegyedek szociális jellemzőit, amely a lakók foglalkozásától, származási helyétől vagy lakásviszonyaitól kezdve az analfabetizmussal, az albérlőtartással, az egyedülálló anyákkal vagy a házicselédek alkalmazásával a lakók életkörülményeinek minél teljesebb spektrumát igyekszik leképezni. A házicselédek alkalmazását egyébként a szerző a középosztály és az alsóbb osztályok közötti választóvonal egyik legkiemelkedőbb markerének tartja. A társadalmi rétegek elemzése kapcsán a szerző arra a következtetésre jut, hogy a fő választóvonal a kétkezi dolgozók és a nem a fizikai munkából élők között húzódott, így még a legszerényebb körülmények között élő nem fizikai alkalmazottak (empleados) életmódja és jövedelmi viszonyai is inkább a középosztályba sorolják őket. A szerző szerint ez a választóvonal teszi lehetővé, hogy a korszakban valódi munkásosztályról lehet beszélni. Oyón azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy a munkásság korántsem volt egységes, belül hatalmas különbségek mutatkoztak. A barcelonai munkások rétegződésének bemutatásakor nemcsak a szakképzettség mentén húzódó törésvonalak kapnak hangsúlyt, a szerző éppúgy kiemeli a származási hely jelentőségét is. A túlnyomórészt katalán középosztállyal szemben a barcelonai munkásság jellegzetessége ugyanis mindmáig az, hogy minél kevésbé kvalifikált munkásokról van szó, annál nagyobb arányú a Spanyolország más tartományaiból származó, tehát nem katalán ajkú népesség aránya. 1 MENDOZA, EDUARDO: A csodák városa. Budapest, 2003. Európa. 2 OYÓN, JOSÉ LUIS - MALDONADO, José - ŐRIÉÜL, EULALIA: Barcelona, 1930. Un atlas social. Barcelona, 2001. Edicions UPC.
