Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Gyulai Éva: Miskolc 1702–1755. Kamrai igazgatás, megváltakozás és zálogbirtoklás egy mezővárosban a 18. század első felében
Gyulai Éva: Miskolc 1702-1755. Kamarai igazgatás, megváltakozás... 521 dalmi tisztviselők, valamint Borsod vármegye katolikus, illetve egyre nagyobb intenzitással katolizáló hivatalviselői alkották. A (re)katolizációs folyamatot nagyban erősítette, hogy az 1720-as években Miskolcon megtelepedett a minorita rend, s a város történetében először szerzetesközösség költözött a városba. A középkorban a Miskolccal szomszédos Tapolcán bencés monostor működött, Diósgyőrben és a Bükk erdeiben pálos kolostorok álltak, de a városban soha nem volt kolostor.0 Miskolc társadalma a török kori változások következtében egyike lett a legnagyobb arányú nemességgel rendelkező városoknak, a nemesek aránya a 18. században 10 és 20% közé tehető. Egyébként a nemesek jó része református volt, a katolikusok - ide értve a kisszámú görög katolikust is - a beköltöző elemek sorából kerültek ki, és jórészt nemtelenek voltak.9 10 A város társadalmi és gazdasági életében változást hozott a céhes ipar fejlődése is, több új céh alakult, és ezzel, főleg Észak-Magyarországról, kézműiparral foglalkozó németek, szlovákok telepedtek le Miskolcon, így nemcsak a felekezeti viszonyok, hanem az etnikai jellemzők is változtak. A kereskedelem a 18. század első felében megjelenő balkáni görögök révén élénkült meg. Birtokjog, igazgatás, megváltakozás A törökökkel együtt a régi birtokosok is távoztak az uradalomból, igaz, nem könnyen: a kamarának a 17. század végére csak perekkel sikerült a 16. században zálogba adott diósgyőri jószágot visszaszerezni. Ez nem jelenti azt, hogy meg is tartotta, legalábbis integritásában nem, a 18. század első részében a kamara többször újból zálogba adta az uradalom egyes részeit a régió tőkeerős katolikus birtokosainak, így az egri káptalannak vagy a Fáyaknak. Az uradalomból való leglátványosabb kiszakadás a miskolciak nevéhez fűződik, 1702-ben ugyanis a város saját költségén megváltakozott. Ez a rendi viszonyok között jól ismert birtokjogi aktus - bár volt rá példa, pl. Rimaszombat, Nyíregyháza esetében - nem volt általános a feudalizmus utolsó századaiban, így a redemptióval a mezőváros és közössége a nemzeti történelem egyik kivételes „hőstettét” hajtotta végre, ugyanis 41 ezer Ft-ot fizetett a kamarának a földesúri terhektől való - később ideiglenesnek bizonyult - megszabadulásért. Hogy miért egyezett bele a kamara viszonylag könnyen a megváltásba? Nos, a hatályos törvények szerint a libertálásokkal felszabadított telkekbe a 17. században a tu9 Faragó 2000.; Gyulai 201 o. 10 Faragó 2000.
