Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Gőzsy Zoltán: Szigetvár mezőváros funkcionális változásai 1687 és 1749 között
510 Folyamatosság és újjászületés hogy közülük legalább 60 személy foglalkozott évente több alkalommal áru- szállítással, árusítással. Nem meglepő, hogy a szigetvári vásárok jelentős vonzáskörzettel rendelkeztek.24 A város I. Lipóttól 1700-ban három országos vásárra kapott engedélyt, Szent Pál (január 25.), Páduai Szent Antal (június 13.) és Szent Mihály napjára (szeptember 29.).25 A somogyi viszonylatban korán megszerzett vásártartási jogokkal Szigetvár nagy előnyre tett szert. A század során eltérő tendenciák érvényesültek azzal kapcsolatban, honnan jártak árulni ide a különböző kereskedők. A 18. század legelején még a pécsi és pesti kereskedők domináltak. A század első másfél évtizedére, a pesti kereskedők kiszorulásával párhuzamosan - miként azt a kereskedőknél is jeleztem - a szlavóniai térségből érkező kereskedők kerültek túlsúlyba. A 17. századi Somogy megyében három céhről van tudomásunk, az 1700-as alapítású szigetvári szabó céhen kívül a kaposvári szabók (1698) és csizmadiák (1699) társulásáról. 1701-ben megalakult a szigetvári csizmadia céh is, melynek szintén a várbeli katonaság jelentett nagyarányú megrendelést.26 A városi funkciók az 1710-es évektől Az eddig felvázolt folyamatok a század közepéig megőrizték a hatásukat. Szigetvár - a térségben szinte egyedüliként - érintetlenül került ki az 1686 és 1711 közötti viszontagságos időszakból. E körülmény tetemes előnyt biztosított számára Somogy és Baranya vármegyék településeihez képest. A stabil állapotoknak köszönhetően Szigetvár mind közigazgatási, mind infrastrukturális szinten mérvadóvá vált a Dél-Dunántúlon. Az is stabilizálta a helyzetét, hogy az Udvari Haditanács rendelkezése értelmében a régióban egyedül itt maradt katonaság, mégpedig 1712-ben 164 gyalogos és 112 lovas katona, ami a többi erődítmény adataival összevetve komoly létszámnak mondható. Ugyancsak jelentősnek kell tekintenünk az erődítményekben elhelyezett katonaság egészének fenntartására fordított összeget is.27 24 Évente öt vásárt is csak két település, Csokonya és Nagyatád tartott. 25 Szigetvárnak 1700-ban, Kaposvárnak 1703-ban, Kéthelynek 1715-ben volt vásári privilégiuma, majd ezt követte Nagyatád 1744-ben. A megyei vásárok kimutatását közli: SZILI 1987. 216-217. p.; SZILI 1988. 88-89. p. A szigeti vásárokról bővebben: GŐZSY 2006. 162— 165. p. 26 SML IX.7. Szigetvári céhiratok. 1700-1777. 27 GAVRILOVIC 2005. 211. p.
