Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Gőzsy Zoltán: Szigetvár mezőváros funkcionális változásai 1687 és 1749 között
Gőzsy Zoltán: Szigetvár mezőváros funkcionális változásai 1687 és 1749 között 511 A megindult kedvező folyamatok bizonyos fokú fennmaradását segítette Szigetvár státusa is. A város kamarai igazgatás alatt állt. Ki kell emelnünk az 1739 és 1749 közötti időszakot, amely egybeesett Czindery Ignác Ferenc ad- minisztrátorságával.28 Czindery Ignác Ferenc kamarai adminisztrátorként és kamarai bérlőként igyekezett fejlesztéseket eszközölni a városban.29 Az ösz- szeírások szerint a város lakossága ekkor növekvő tendenciát mutat, részben azért, mert Czindery támogatta a beköltözést, részben pedig mert a szigetvári körülmények vonzották az iparosokat és a kereskedőket. Az 1740-es évekre azonban már egyre több negatív változást tapasztalhatunk a felvázolt folyamatokban. A Rákóczi-szabadságharcot követő konszolidációs időszakban a település fokozatosan elveszítette azokat a speciális városi funkcióit, melyeket a transzformációs évtizedekben szerzett. A megyei közigazgatás már 1712-től eltávolodott Szigetvártól, éppen annak periferikus fekvése miatt. A vármegye tisztikara a megyegyülésekkel a centrálisabb helyen fekvő településeket célozta meg. A város lassanként kereskedelmi szempontból is háttérbe szorult. Bár a szigeti vásárok továbbra is nagy létszámúnak számítottak, az ideérkező kereskedők rádiusza erőteljes csökkenést mutat, sokkal inkább domináltak a régió vezető piacai, Pécs, Eszék és Kanizsa. A szigeti vásárokat az 1750-es évektől már elsősorban a környező településekről, és leginkább So- mogyból, Baranyából látogatták. A város kamarai státusa 1749-ben szűnt meg. A kamaránál a város értékesítése mellett döntöttek, és a település földbirtokosi tulajdonba került. Mind az első tulajdonos (báró Neffczem Jakab királyi tanácsos), mind a későbbiek igyekeztek érvényesíteni úrbéri jogosítványaikat, és a század további részében intenzív pereskedést folytattak a város lakosságával. Kontrollálták és esetenként korlátozták a városba való beköltözést. Mivel a mezőváros egyetlen birtokos alatt sem vált uradalmi központtá, nem találkozunk jelentősebb uradalmi fejlesztésekkel. Mindezek a tendenciák együttesen eredményezték azt, hogy a század második felében stagnálást tapasztalhatunk a lakosságszámban és a város gazdasági mutatóiban egyaránt. A 17-18. század fordulóján még meglévő és bemutatott városi funkciók egyrészt fokozatosan elvesztették tényleges tartalmukat, másrészt Szigetvár a mezőgazdasági konjunkturális folyamatokhoz kevéssé tudott csatlakozni, leginkább határainak viszonylagos szűkössége, illetve azok mocsarassága miatt. 28 SML V.78. Szigetvár város iratai. Prothocollum 1737-1752. 70-92. 1739-ben Czindery Ignác Ferenc személyében adminisztrátort neveztek ki Szigetvár élére. 29 Czindery az adminisztrátorsága idején, 1742 és 1747 között bérbe vette a Magyar Kamarától Szigetvárt. Haus-, Hof- und Staatsarchiv Hofkammerarchiv Hoffinanz Ungarn, r. Nr. 808. Konv. 1747. XII. f. 386-394. 1747. XII. 20.
