Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Gőzsy Zoltán: Szigetvár mezőváros funkcionális változásai 1687 és 1749 között
Gőzsy Zoltán: Szigetvár mezőváros funkcionális változásai 1687 és 1749 között 509 Gazdasági, kereskedelmi funkciók Az 1700-as évek legelején tapasztalható kedvező társadalmi, gazdasági folyamatoknak, illetve a biztonsági szempontoknak köszönhetően a város egyfajta kereskedelmi központtá, másrészt kereskedők stratégiai állomásává vált. Főleg ez utóbbi megállapítás érvényes, aminek több oka is volt. A kereskedők építhettek az itt állomásozó katonaság felvásárló erejére, másrészt kereskedelemstratégiai szempontból jó helyen feküdt a város, és az itt letelepült kereskedők megfelelő helyszínnek tarthatták. Egyrészt ebben a régióban találkozott - elsősorban német kereskedők működésének köszönhetően - a Stájerországból Radkersburgon, Nedelicen, illetve Kanizsán keresztül folyó dél-keleti irányú kereskedelem, másrészt a délszláv, balkáni területekről Magyarországra irányuló, rác kereskedők által művelt kereskedelem is erre bonyolódott. A város előnyös fekvését csak fokozta, hogy a piacközpontnak számító és komoly felvásárló potenciált jelentő Pécs és Eszék viszonylatában helyezkedett el, és innen könnyebben voltak elérhetőek különböző termékekkel a szlavóniai határ- őrvidék központjai. A régióban található katonaközpontokra specializálódtak a Szigetvárra települő kereskedők, akik a Szigetváron, Eszéken és Brodon szolgáló katonaságot célozták meg termékeikkel. A Rákóczi-szabadságharc térnyerése, a kuruc és szerb csapatok közötti konfliktusok, illetve a polgári lakossággal szembeni atrocitások átalakították a kereskedelmi szokásokat és a kereskedők összetételét a Dél-Dunántúlon. 1703- 1704 után viszonylag gyorsan kiszorultak a pesti kereskedők, és szerepüket egy zömében délről érkező rác kereskedőréteg vette át, amely részben a Török Birodalomból (elsősorban Belgrádból), részben szlavón területről (Eszékről), részben pedig már a Dél-Dunántúl jelentősebb településein (Pécsen, Mohácson, Szigetváron, Siklóson) letelepedve folytatta tevékenységét. Ugyanitt meg kell említenünk a német kereskedőket is, akik leginkább Pécsről, Szigetvárról és Eszékről tevékenykedtek. Ennek a váltásnak az volt a legfőbb oka, hogy a helyi viszonyokat jobban ismerő kereskedők képesek voltak alkalmazkodni a fegyveres konfliktusok okozta kihívásokhoz. 1695 és 1712 között 111 szigetvári kereskedőt vagy kereskedelemi tevékenységgel foglalkozó személyt regisztráltak a szigetvári vámtisztek.23 Hangsúlyozni kell, hogy nem csak olyan kereskedőkről van szó, akik az év nagyobb részét ezzel a tevékenységgel töltötték, a források ugyanakkor azt mutatják, 23 Vizsgálatom a bécsi levéltárban található iratokra alapoztam, melyeket az egykori Jugoszláv Tudományos Akadémia kiadott Slavko Gavrilovic, Ivan JakSic és Sreta Pecinjaéki szerkesztésében: Gavrilovic-JakSic-Pecinjaóki 1985.
