Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Gőzsy Zoltán: Szigetvár mezőváros funkcionális változásai 1687 és 1749 között
506 Folyamatosság és újjászületés Szigetváron telepített le, ideiglenes, vagy állandó jelleggel.10 Ennek köszönhetően jelentősen nőtt a rácok száma a városban, ami a város szerkezetében is változásokat indukált.11 A parancsnok hasonló eljárást eszközölt a cigánysággal kapcsolatban is, amely a visszafoglaló háborúk idején, illetve azok után költözött be a városba. A lélekszám nagyságának és a viszonylag gyors és sikeres integrációnak több oka is volt. Részben az, hogy a katonai parancsnok szinte állandó jelleggel biztosított számukra munkalehetőséget, részben pedig az, hogy idővel tagjai lehettek a város társadalmának. A várkapitány külön szerződésben fektette le a cigányság és a vár, illetve a város viszonyrendszerét. Velük végeztette robotként azokat a „piszkos munkákat ”, amelyeket különböző okoknál fogva sem a katonák, sem a város más lakói, de a környező falvak jobbágyai sem vállaltak. Ilyen volt többek között a katonák és a szigetiek számára egyaránt jelentős és fontos út- és ároktisztítás.12 Ezek a munkák kardinális kérdést jelentettek a visszafoglaló háborúk után, nem csupán Szigetváron, hanem más várakban és a hozzájuk tartozó városokban is.13 A munka elvégzése és bizonyos taxa befizetése esetén viszont lakhatással, házzal rendelkezhettek a városban (Domus Zingarorum), így a pécsi külvárosban a cigányság folyamatos betelepülését tapasztalhatjuk. A növekvő lehetőségek következtében a század első két évtizedében bizonyos mértékű kézműves betelepülést is láthatunk. A zömében német ajkú helyi katonai vezetőréteg nem csupán a vezető tisztségek viselését segítette elő a németek számára a városi közigazgatásban, hanem például megrendelőként hozzájárult a helyi német kézművesek és kereskedők megerősödéséhez. Az ekkor beköltöző német családok egy része sikeresen integrálódott és egyfajta „patríciusi” rétegként hosszú távon is meghatározó szerepet játszott a település életében, másik részük az 1720-as évektől beköszönő konszolidációs időszakban dél-somogyi, dél-baranyai településekre költözött tovább. 10 Huynnak a pécsi szerbséggel kapcsolatos vitái: GAVRILOVIC 2005. 79. p. 11 A dél-dunántúli szerbeket képviselő Nicanor (Melentyijevics) pátriárka Huynnak azt ígérte, hogy ha támogatják vissza-, illetve letelepedésüket a régióba, akkor „nagy hasznára lesznek az államnak” (BejiuKe Kopucmu JJpoxaeu). GAVRILOVIC 2005. 79. p. 12 Somogy Megyei Levéltár (SML) IV.l.b. Megyegyülési jegyzőkönyvek (Jkv.) 1658-1728. 304-308. p. 13 Elég utalnunk Egerre, ahol Buttler várparancsnok nem kevesebb, mint 60 embert kért a vár és a város megtisztítására, mivel Egernek - szerinte - kicsi a lakossága. IVÁNYI 1930. 43. p.
