Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)

Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai

Kovács Eleonóra: „Ugyanaz másképpen” - Koronázóvárosból püspöki székhely 435

A 18. század eseményei Fehérváron.

A város helye és helyzete a magyar városok között

Melyek voltak a 18. századi Fehérvár helyzetét meghatározó főbb események? A török uralom utáni betelepítés és a kiváltságok visszaszerzésére tett erőfeszítések említhetők az első helyen. Utóbbit lassították a Rákóczi-szabadságharc eseményei, s az, hogy a város nem tudta kifizetni a fegyverváltságot. Miután végre érvénybe lépett a város kiváltságlevele, felgyorsult a fejlődés. Nem mutat ugyan feltűnő eredményeket, nem is különlegesen eseménydús a korszak, mégis ez idő alatt sikerült Székesfehérvárnak stabilizálódnia, s új helyet találnia magának a városok rendszerében. A kiváltságok visszaszerzése, a szabad királyi városok közé való visszatérés lényeges feltétele volt a továbblépésnek, miként a betelepítés is.

Fehérvár török utáni korszakát a város eljelentéktelenedésével szokták jellemezni. A települést azonban nem önmagában kell tekinteni, hanem más városokhoz viszonyítva, s e rendszerben elfoglalt helyét kell megállapítani. E kérdéssel több tanulmányában is foglalkozott Kállay István, valamint Bácskai Vera, a felhasznált levéltári forrásanyagot is bőségesen ismertetve. A város társadalmi struktúráját, népességszámának, társadalmi, foglalkozási összetételének alakulását összekapcsolták a település gazdasági szerepvállalásának tanulmányozásával, s következtetéseket vontak le a fellendülés, hanyatlás, vagy éppen a stagnálás periódusait illetően. (Népösszeírások, adóösszeírások adatait vizsgálva fogalmazták meg megfigyeléseiket.)

A város lakosságának száma a 18. század végére négyszeresére növekedett, e növekedés azonban nem volt egyenletes. A század elején, 1715 és 1728 között a lakosság száma 62,5%-al nőtt. Az 1739. évi pestisjárvány ellenére is, bár mérsékeltebb (30%), de további növekedés tapasztalható a század közepéig, majd hasonló mértékű 1773-ig. Innentől lassulni kezdett a folyamat, majd a század végére stagnálás figyelhető meg. (Ezt 1804 és 1828 között váltja fel egy, a 18. századihoz hasonló ütemü növekedés.) A népesség növekedésének változó üteme azt mutatja, hogy a 18. század eleji bevándorlási hullám a század közepén apadni kezdett, s a század végén a növekedés szinte már csak az itt élők természetes szaporulatának értékeit foglalja magában. Ez természetes folyamat egy a török megszállás után magára találó város esetében, ahol a telepítési hullámokat követően ismét kialakult az állandó lakosság. Népességszámát tekintve a város 1720-ban a királyi városok között a 14., 1777-ben már a 9. helyen állt. E pozícióját később is tartani tudja, hiszen 1828-ban is a tizedik. Flogy milyen gyorsan regenerálódott a település, arra a lakosságszám növekedésének arányából is következtethetünk; 1777-ben a város e téren az ötödik helyen állt. A