Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)

Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai

436 Folyamatosság és újjászületés lélekszám növekedésének ütemét tekintve hasonló fejlődés volt jellemző más városokra is, vagyis az első fél évszázad fejlődése volt rohamosabb, azt köve­tően beállt egy kiegyensúlyozottabb ütemre.22 A lakosságon belül a kézművesek és kereskedők számából és arányából ítélve Fehérvár a magyar városok sorában átmeneti helyzetben volt a szükebb piackörzetnek termelő kis- és középvárosok és a fellendülésüket elsősorban ke­reskedelmükre visszavezető jelentősebb városok között. Korábbi kiemelt ke­reskedelmi szerepe az útvonalak irányának megváltozása miatt már a török kor előtt módosult. Országos vásárai - elsősorban az állatvásárok - miatt továbbra is fontos kereskedelmi központ volt, ám a nemzetközi kereskedelemben már nem játszott szerepet. Piac központként inkább csak a megye egy részére terjedt ki hatósugara. Nem csupán kereskedelmi, de kézműipari szerepköre is korlátozott volt. Utóbbi fejlődésében is inkább a specifikus, ritka mesterségek gyakorisága volt feltűnő. E ritka iparágak művelői a város igazgatási-kulturális feladatköre következtében találtak termékeiknek igényesebb vásárlóközönséget.23 Nem maradt változatlan gazdasági szerepköre sem, 1757. június 13-án Má­ria Terézia kiváltságlevélben biztosította a város ötödik, Szent Bertalan-napi országos vásárát. Tény, hogy királykoronázás és országgyűlés - kivéve később az 1938-as országgyűlést - nem volt többé a városban, s a Szent István-kultuszon kívül va­lóban nem volt olyan országos jelentőségű szerepe, mint korábban. A török kor után kialakult városi hierarchiában jelentős, de nem kiemelkedő helyen állt. Fontos azonban, hogy viszonylag egyenletes fejlődést sikerült megvalósí­tania, s a városok rangsorában ekkor elfoglalt helyét tartani tudta. Igyekezett felhasználni az ősi alapokból nyerhető előnyöket is. Megyeszékhelyként való működése mellett püspöki székhelyként való funkcionálása volt a másik fontos pillér. A török kiűzése után nem került sor a kiváltságos káptalan helyreállítá­sára. A prépostság és az őrkanonokság is közjogi szerep nélküli javadalommá vált. A préposthoz tartozó fehérvári plébánia azonban jelentős jogvita forrása volt a 18. században. Az esztergomi érsek a megváltozott viszonyokra hivat­kozva többször megpróbálta joghatósága alá vonni a különleges jogokat élvező prépostságot. A vita a fehérvári püspökség létrejöttéig tartott, azt követően Fe­jér megye már nem a veszprémi, hanem a fehérvári püspökséghez tartozott. E változással tehát az egyházigazgatás terén sikerült előrelépnie a településnek. Mária Terézia 1777-ben alapította meg a székesfehérvári püspökséget. A régi társaskáptalanból székeskáptalan alakult, amely később hiteleshelyi tevé­22 BÁCSKAI 2007. 447-465. p.; KÁLLAY 1958. 47-73. p.; BÁCSKAI 2002. 83-93. p. 23 BÁCSKAI 2007. 455. p.

Next

/
Thumbnails
Contents