Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai
Kovács Eleonóra: „Ugyanaz másképpen” - Koronázóvárosból püspöki székhely 429 dalomtörténeti, történeti statisztikai szempontból is foglalkoztak vele, művészettörténeti munkák a barokk Székesfehérvár jellegzetes épületeit, műemlékeit ismertették, régészeti publikációk pedig a középkori és török kori Székes- fehérvárra vonatkozó adatokat is figyelembe véve tárgyalták a 18. század építészeti alkotásait. Számos adat és írás áll tehát rendelkezésre, ezek mindegyike e korszak egy-egy oldalát, kisebb-nagyobb részletét mutatja be, a kutatások összegzése, a 18. századi Székesfehérvár átfogó, komplex bemutatása azonban hiányzik még. Funkciók a török kor előtt és alatt - változások Székesfehérvár 1543-tól - egy évet leszámítva (1601-1602) - a hódoltsági területekhez tartozott. Vitathatatlan, hogy a város az Árpád-korban az ország egyik központi helye lett, szerepe volt az országos politikában is, így helyszíne volt a fontos történéseknek. Földrajzi elhelyezkedése miatt már a középkorban is a város stratégiai szerepe határozta meg jelentőségét, a honfoglalást követően fejedelmi szállásterület, majd a kialakulóban lévő államszervezet egyik központja lett. A város egyházi központként az államalapítás óta jelentős szerepet töltött be, szakrális centrumként a magyar királyok koronázási és temetkezési helyeként funkcionált. Az itt épült bazilika egyben állami feladatokat is ellátott; itt állt a királyi trón, itt őrizték a koronázási ékszereket, a kincstárat - benne a királyi mértékegységek etalonjait-, majd később az ország levéltárát, itt volt a sókamara, a pénzverőkamara. Az államigazgatásban betöltött szerepét mutatja, hogy az ország alkancellári tisztét - egy időszakban - a mindenkori fehérvári prépost töltötte be, akinek a királykoronázások során betöltött kiemelkedő szerepe is megemlítendő.9 Az I. István alapította társaskáptalant- amely országos hatáskörű h iteleshely10 is volt - 1202-ben kivették a veszprémi püspök fennhatósága alól, ahová egyébként tartozott volna és közvetlenül a pápa fősége alá rendelték. A várost káptalani iskolája jelentős oktatási-kulturális központtá tette. A káptalan mellett külön rendházuk volt a különböző szerzetesrendeknek, így a johannitáknak, a ferenceseknek, a domonkosoknak. Az utóbbiaknak apácakolostoruk is volt a városban. Székesfehérvár búcsújáró helyként is ismert volt; nagy jelentősége 9 Székesfehérvár török kor előtti funkcióiról bővebb összefoglalás: CSURGA1 2004. 7-22. p. 10 A hiteleshelyek hatásköre általában néhány megyére korlátozódott. Voltak azonban az egész országra kiterjedő hatáskörrel rendelkező hiteleshelyek; ilyen volt a budai, a boszniai és a székesfehérvári káptalan, valamint a székesfehérvári johannita konvent hiteleshelye.
