Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai
430 Folyamatosság és újjászületés volt az államalapító, s szentté avatott I. István király kultuszának. Az itt tartott törvénynapok, majd később országgyűlések révén törvénykezési központként is említhetjük. Katonai erősségként már Géza fejedelem idejében jelentősége volt, s később is folyamatosan zajlottak építkezések, várerődítések. A stratégiai ponton álló vár a török időkben is fontos maradt. Szabad királyi városként szerzett kiváltságait is ismerjük, sőt, mintaadó szabad királyi város volt (fehérvári jog). Kiváltságainak visszaszerzéséért később sokat kellett küszködnie. Szabad királyi városi szerepéből fakadóan a kereskedelmi funkciók is jellemzőek voltak. Helyi és nemzetközi vásárai révén fontos vásárvárossá vált. Megfigyelhető ugyan már bizonyos gyengülés/változás a török kor előtt (a nemzetközi kereskedelmi utak más irányt vettek, s a tatárjárást követően a politikai központ egyre inkább Buda), ám országos vásárai révén még jelentős maradt, így e módosulás más mértékű, mint az a nagyságrendbeli változás, amely a török miatt következett be. Fehérvár a török közigazgatási struktúrában szandzsákközpontként, s a török birodalom egyik végváraként működött. Ezzel nem csupán hódoltsági terület lett, de egyszerre veszítette el kitüntetett szerepét, s az azzal járó funkciókat is. Vára azonban nem volt jelentéktelen, bár már a török foglaláskor több helyen sérült volt, egy részét a hosszú hódoltsági idők alatt itt-ott javították. Ehhez járult a város 1601. évi ostroma, amely ugyan egy hódoltságtól szabad évet eredményezett, ám e siker nagy árat követelt. A védekező törökök ekkor gyújtották fel déli területét (Uzun városrész, a középkori Újfalu/Nova villa), majd az egykori bazilikában kialakított lőporraktári részt is. Az így keletkezett robbanás mind a templomépületben, mind a környező házakban jelentős kárt okozott. Szintén robbanás következtében égett ki a királyi palota. A visszafoglalt várat ezt követően részben helyreállították, átalakították. 1664. évi útja során Evlia Cselebi a városnak már ezt az állapotát írja le. A török építkezések elsősorban ennek az erődítménynek a szinten tartását, itt-ott kisebb javítását célozták. A templomokat kis, az épületek lényegét nem érintő átalakításokkal saját céljaikra használatba vették. Jól illusztrálja ezt a „felhasználhatósági” szemléletet Evlia Cselebinek az egykori Szent Péter- templomra vonatkozó leírása: „Nagy; magas téglaépítkezésű, négyszögű harangtornya van, mely jó minaret. Az óra is ezen van. Ugyanígy a lakóházakat is „átvették” és legfeljebb alakították, ha szükséges volt. A fellelhető építési adatok jobbára helyreállításokat, javításokat tükröznek, s azok is elsősorban 11 11 Evlia 1908.45. p.