Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kenyeres István: Buda gazdálkodása a török alóli felszabadulástól a Rákóczi-szabadságharc kezdetéig
380 Folyamatosság és újjászületés Polgárdíj és védelmi pénzek A polgárdíj (taksa) összege kezdetektől a várost illette. Az első évek számadásaiban még név szerint is szerepelnek a taksát lefizetők, ugyanakkor később már külön kimutatások készültek. A taksa ára kezdetben egy 1688. évi budai kamarai adminisztrációs rendelet alapján 5 Ft volt, 1692-ben már 8 Ft 30 kr, ill. 11 Ft 30 kr, 1693-ban 11 Ft 30 kr, de 1700-tól már 20 Ft. Külön kategóriát képeznek a rácok és zsidók védelmi és egyéb pénzei. A szerb lakosság kezdettől 1700-ig 800 Ft schutzgeldet, 1697-től 200 Ft-ot szőlőmüvelési megváltás címszó alatt, illetve ugyanekkortól a korábbi 800 Ft-os védelmi pénz helyett Schutzverwandtengeldnek nevezett védelmi pénzt fizetett, ami töredéke volt a korábbinak. A zsidók alacsony számuk okán ritkán fordulnak elő, így az ő védelmi pénzük is igen csekély volt. Porció A legnagyobb összegű pénztári bevétel a hadiadó, a porció volt. A polgárok ingatlanaira és igavonóira egységes kulcs alapján kivetett összeg a legjelentősebb befizetés volt minden évben. Gárdonyi még azt feltételezte,9 hogy ezek az összegek mind a hadiadó részét képezték, azonban Kovács Lajos,10 majd Nagy István11 rámutatott arra, hogy a porcióval együtt szedték be a városi adót is. Ez utóbbi hányadát Nagy a teljes porció 1/3-ára tette.12 Vámok A vámok alá a piacvámot, a kövezetvámot, a kikötői vagy révdíjat soroltuk. A piacvám, amibe beletartozott a mérleghitelesítési díj is, 1689-től, a heti vásártartásijog budai kamarai adminisztráció általi biztosításától - szinte a kezdettől - megillette a várost, azonban azt 1690-től 1697-ig bérleti rendszerben szedték be. A vásárvám növekedését eredményezte az 1696-ban megkapott éves vásártartási privilégium.13 A stegrechtet, amit révdíjnak is szoktak fordítani, a kikötött hajók után kellett fizetni, szintén a kezdetektől élvezte a város, minden hajó után 4 kr illette a várost, ezt a budai harmincados szedte be és adta tovább a városnak. Az innen származó bevételek azonban 1696 után eltűnnek. Ugyanek9 GÁRDONYI 1916. 587-588. p. 10 KOVÁCS 1937. 373. p. 11 NAGYI. 1956.55. p. 12 Uo. 59. p. 13 A városi privilégiumokról újabban ld. KENYERES 2006. 173-174. p.
