Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kenyeres István: Buda gazdálkodása a török alóli felszabadulástól a Rákóczi-szabadságharc kezdetéig
Kenyeres István: Buda gazdálkodása a török alóli felszabadulástól... 381 kor, 1696-ban viszont a város az uralkodótól kövezetvám-szedési jogot kapott, ami jelentős bevétel-növekedést eredményezett.14 Bérleti díjak A városnak jelentős bevétele származott különböző bérletekből. A városházán pékségek is voltak, jelentős bérleti díjjal: 1693-ban 60 Ft, 1696-ban 50 Ft, 1797-ben 100 Ft, 1702-ben már 188 Ft. Ugyanott mészárszék, hússzék is volt, amit bérbe adtak, 1696-ban még csak 57 Ft-ért, majd 1698-tól már 75 Ft, 1701- től 135 Ft a bérleti bevétel. 1703-ból öt városházi mészárszékről tudunk,15 további három volt a várban és ugyanannyi a Vízivárosban is. A Városháza előtti piacon felállított és a város tulajdonát képező bódék után is bérleti díj folyt be. 1698-ban az alábbi 33 bódéról tudunk: hat pék, öt csizmadia, három fazekas, két-két köteles, esztergályos, ócskás, molnár, rövidárus, üveges, egy-egy aranyműves, bádogos, kertész, kofa, szabó, kereskedő, rác elárusító.16 1692-ben a bódék után 72 Ft, 1699-ben csak 25 Ft, de 1701 -ben már 108 Ft jött be. A legjelentősebb bevétel azonban a Fürdők bérbe adásából származott. A rácvárosi két melegfürdőt már 1691 -tői megkapta a város, először három évre, majd hosszas küzdelemmel sikerült továbbra is városi kézben tartani. A fürdőbérletből 1699- ben 625 Ft, 1700-ban 450 Ft, 1701-ben 778 Ft, 1702-ben már 1302 Ft volt a bevétel, igaz, jelentős összegeket fordított a város a fürdők karbantartására is. A városnak volt egy falerakata is, amit fakereskedőknek adtak bérbe (1699-től 35, majd 1701-től 43 Ft bérleti díjjal). Bor- és sörkimérés A borkimérés a gazdaságtörténeti irodalom alapján a 16-17. század egyik legnagyobb üzlete volt.17 Nem volt véletlen, hogy ezzel Buda is élni kívánt. Az már más kérdés, hogy milyen sikerrel. A város még saját szőlőt is vett, jelentős összegeket adott ki a szőlők művelésére, őrzésére, illetve bort is vásárolt fel. Ennek ellenére meglehetősen hektikus volt az innen származó jövedelem: 1692-ben 153 Ft, 1693-ban 479 Ft, 1694-ben semmi, 1695-ben viszont 1485 Ft, ez volt a csúcs, ebben az évben a városi kocsma a bevételek 30%-át biztosította. Ezután viszont egyre jelentéktelenebbek a bevételek és több évben semmi 14 A vámtételek felsorolását ld. GÁRDONYI 1916. 499. p. 15 Az 1696. évi Zaiger Bey den Fleischbenckhen névvel illette a mai Szentháromság utcát, tehát a Városháza mentén lévő piachelyet. NAGY L. 1971a. 82. p. 16 GÁRDONYI 1916. (I. közi.) 501. p. 17 Ld. pl. KENYERES 2008. 396—405. p.
