Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma a töröktől visszafoglalt dunántúli városokban
350 Folyamatosság és újjászületés zott - pozitív vagy negatív — véleménnyel volt a szerzetesek megtelepedéséről, de ezekben az években nem volt megfelelő eszközük ennek tettekre váltására, vagy akár csak olyan módon történő kifejezésére, ahogy azt más időszakokban tapasztalhatj uk.47 A harmadikként tárgyalásra kerülő feltétel magára a megtelepülő rendre vonatkozik. Ami a rendtartomány anyagi és személyi erőforrásait illeti, a török utáni első megtelepedési hullámban ez a szempont némileg háttérbe szorult. Ezekben az években a szerzetesek szinte minden esetben a rend saját szándékából jelentek meg a városokban, letelepedésük saját munkaterük kiterjesztését szolgáló érdek volt, így megelégedtek szerényebb körülményekkel, és viszonylag kevesebb rendtagnak az egy helyen való működésével. Egy-egy alapításhoz tehát nem felkérésre, alapítványra, kész épületekre volt szükségük, és nem is a rend anyagi erejére vagy a lakossághoz mérten megfelelő számú szerzetesre. A megkapaszkodás volt a cél, és néhány kivételtől eltekintve, ahol a rendtagok feladták a próbálkozást (pl. a fehérvári pálosok),48 a közösség hosszú évekig várt türelmesen, mire a kedvezőbb viszonyok között a megtelepedés sikere biztossá vált. A pesti pálosok helyzete például öt évig volt bizonytalan.49 A magukra a rendekre vonatkozó feltétel második eleme jogi természetű: vajon a rend középkori telkei, sőt, talán birtokai visszaszerzésével próbálkozzon, vagy új helyen telepedjen le. A szerzetesrendek tulajdonában lévő világi javak birtoklását, ahogyan az egyházi birtokokét általában, elévülhetetlennek, örök érvényűnek tekinti az egyházjog.50 Ugyanakkor a hódolt évtizedek folyamán az egykori ingatlanok - különösen a birtokok - pontos helye sokszor feledésbe merült. A városon belüli épületek elhelyezkedése jóval gyakrabban maradt fenn az emberek emlékezetében, sőt nem egy esetben még a falak is álltak a törökök városépítészeti tevékenységének sajátosságai miatt.51 A némileg átalakult, néha már romos épületek dzsámiként, raktárként, tisztviselők lakhelyeként vészelték át a közbeeső időszakot. A városokon kívül épült monostorok, kolostorok helyének megállapítása azonban igen nehéz, szinte lehetetlen feladat volt. A környéken található romok mindegyike számításba jöhetett.52 47 Ld. például a ciszterci rend visszatelepülésének esetét: SlPTÁR 2009b. 48 Erre a korábbi irodalom összefoglalásával ld. SlPTÁR 2010b. 73-74. p. 49 A pesti pálosokra vonatkozó irodalmat ld. az 57. jegyzetben. 50 HAUDEK 1882. 12., 31-32. p. 51 PREISICH 1960. 12-13. p. 52 A pesti pálosok alább bemutatott megtelepedésén kívül példaként kínálkozik a pécsi pálosok és domonkosok esete. SlPTÁR 2009a. 164-167. p.
