Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)

Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma a töröktől visszafoglalt dunántúli városokban

Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma... 349 uralkodó és a római rendi vezetés elé kerülve végül egészen 1700-ig elhúzódott. Végeredményeként a nyugat-magyarországi mariánus és kelet-magyarországi szalvatoriánus tartományok határa a Szakolca - Nyitra - Vác vonal és a Duna lett (leszámítva a szintén mariánus pesti kolostort), a ladiszlaiták a Dráva és a Száva közének a Verőce-Gradiska vonaltól nyugatra lévő részén, valamint a volt pécsi őrség területén, azaz a Dél-Dunántúlon működhettek, míg a bosnyák ferencesek a Száván túli térség mellett ugyanettől a vonaltól keletre és a Duna mentén Budáig meglévő házaikban.42 A befogadó közeg tényezői között nemigen szükséges számolnunk a la­kosság különböző anyanyelvű vagy felekezetű csoportjainak szerepével sem. Maga a lakosság, akárcsak annak elitje, szintén átalakuláson ment keresztül, jól szervezett nyelvi vagy felekezeti csoportokkal eleve nem találkozunk. Ezen túl­menően az anyanyelvi kérdések terén általában nem is mutatkozott probléma, hiszen az egyes rendek a helyi lakosság különböző nyelvi csoportjainak meg­felelően küldtek ki rendtagokat.43 Előfordult, hogy a kizárólag az egyik helyi etnikum pasztorálására berendezkedett szerzetesi közösség az adott nemzetiség tagjainak távozása miatt kényszerült feladni nem sokkal korábban alapított in­tézményét. Ez az általam vizsgált esetekben a császári csapatok kivonása ese­tén történt meg leggyakrabban (pl. kanizsai jezsuiták, simontornyai bosnyák ferencesek).44 Ami pedig a felekezeteket illeti, a katolikus császár és király csapatai ár­nyékában az esetleg megmaradt,45 viszonylag erős protestáns közösségek sem voltak olyan erő birtokában, amellyel érvényesíthették volna akaratukat a szerzetesrendek térnyerésével szemben. A kifejezetten vegyes felekezeti ösz- szetételű Pécsett például senki sem emelt szót a domonkosok javára történt telekkijelölések ellen, senki sem tiltakozott a megyei közgyűlésen a jezsuiták birtokba iktatásakor. Ugyanitt hamarosan sor került a nem katolikus lakosság kiutasítására a városból, valamint a görögkeletiek ideiglenes uniójára.46 Biztos­ra vehetjük ugyan, hogy a helyi lakosság és elitje a maga érdekei szerint határo­42 Az ügyre legújabban a régebbi irodalom feltüntetésével Id. SIPTÁR megj. e. 43 Pl. az 1689-ben alakult szigetvári jezsuita missziót 1710-es megszűnéséig folyamatosan két atya alkotta, egy német és egy horvát szónok, egyikük 1697-ig a magyar szónoki tisztséget is betöltötte. Nevük alapján nemzetiségüket tekintve is németek és horvátok voltak. SIPTÁR 2012a. 201-202. p. 44 SIPTÁR 2010b. 72-73. p.; Siptár 2009a. 177-178. p. 45 Budáról és Pestről a protestánsoknak a visszafoglalás után távozniuk kellett, és a további­akban sem szerezhettek polgárjogot és házat. Letelepedésük feltétele az áttérés volt. NAGY 1966. 35-36. p.; MADZSAR 1925. 31. p.; GRESZL 2005. 32-33. p. 46 NÉMETH 1903. 2., 5. p.; GALAMBOS 1942. 40M1. p.; CSER PALKOVITS 1940. 175-176. p.; A pécsi Belvárosi Templom 12. p.

Next

/
Thumbnails
Contents