Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma a töröktől visszafoglalt dunántúli városokban
348 Folyamatosság és újjászületés Vár elsőként a ferencesek által birtokba vett Nagyboldogasszony-templomának hovatartozásáról: 1687-ben a király beleegyezésével a jezsuiták kapták meg az érsektől. A ferencesek csak Széchenyi felszólítására törődtek bele a változásba és foglalták el a nekik kijelölt Mária Magdolna templomot.38 A legtöbb esetben a rivális rendek nem is igen nehezítették az egyes közösségek meggyökerezését a különböző városokban. Ennek szintén több okát sorolhatjuk fel. Először is minden betelepülő rend az uralkodó és a hatóságok döntéseire volt utalva, amelyek pedig a preferenciáiknak megfelelően kedveztek egyiknek vagy másiknak.39 Ezt annál könnyebben tehették, mivel az adott településen többnyire nem volt nagy hagyományokkal és ezért szilárd pozícióval rendelkező szerzetesi közösség. Ráadásul a későbbi évtizedek szerzetesi rivalizálásának a helyi, pozícióját szilárdan tartó tényezője általában - ahogy a fent említett esetekben is — a jezsuita rend volt,40 amely ezekben az években épp a kedvezményezett szerepében áll előttünk. Nem volt még okuk tehát más rendek letelepedését a saját érdekeik védelmében gáncsolni. Az azonos helységben letelepülő rendek eleinte általában kiegészítették egymás munkáját, de legalábbis békés viszonyban voltak egymással. így Nagykanizsán a jezsuiták a ferencesekkel, később a budai Vízivárosban épp a korábban még akadályozott kapucinusokkal és bosnyák ferencesekkel működtek együtt a különböző anyanyelvűek pasztorációjában.41 Meglepő módon a visszafoglalás utáni években nem különböző szerzetes- rendek, hanem a ferences rend négy, a volt hódoltságban érdekelt tartománya között jelentkezett a legjelentősebb rivalizálás, amely a megtelepedést befolyásolta. Ennek lezárására a rendfőnök megbízásából Antonius Lázári rendi egyetemes kormánysegéd magyarországi útja során már 1689-ben szabályozta a provinciák terjeszkedésének lehetséges területét, de az ügy később a magyar 38 NÉMETHY 1876. 115. p.; GRESZL 2005. 33. p. 39 Pesten a kórházat irányító irgalmasok a visszafoglalás után elfoglaltak egy házat, amely az 1688-ban a szervitáknak adott telken állt. A telekadomány ellen tiltakozó irgalmasokat támogatva, vagy inkább a szervitáknak juttatott, de még lőporraktámak használt dzsámi védelmében Johann Ludwig Gössinger hajózási főkapitány az uralkodó letelepítési parancsának 1689. évi megerősítéséig nem volt hajlandó átadni a telket új tulajdonosainak. A felsőbb utasítás azonban a szerviták javára döntötte el a vitát. GUZSIK 1973. 4. p.; NÉMETHY 1890. 176-177. p.; RÓMER 1873. 179-180. p. 40 1718-ban pl. megakadályozták a domonkos rend visszatérését Brassóba és Kolozsvárra, ahol az egykori domonkos kolostorok épületeit épp ők birtokolták, 1734-ben pedig elérték, hogy a Selmecbányán hét évvel korábban letelepített hieronymita remeték a jezsuitáknak erről a több évtizedes működési helyéről a közeli Szélaknára költözzenek ki. SlPTÁR 2012c. 72-95. p.; SlPTÁR 2008. 66-68. p. 41 TAKÁCS-PFE1FFER 2001. 111., 412. p.; SCHOEN 1930. 31. p.; GRESZL 2005. 33. p.; POKORNY 1935. 24. p.
