Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma a töröktől visszafoglalt dunántúli városokban
Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma... 347 tette, sőt, az utóbbi egyben vikáriusává is kinevezte a rend pécsi elöljáróját.32 Főkegyúri joga alapján ugyanakkor néha ezeket a funkciókat is maga az uralkodó biztosította: I. Lipót 1691-ben az illír nyelvű katolikusok plébániájává nyilvánította a budai Víziváros bosnyák ferences templomát.33 A helyi egyház szerepe tehát viszonylag csekély volt, és ugyanezt mondhatjuk el a többi, a befogadó közeghez tartozó tényezőről is. A helyi elit jelentősége két okból is háttérbe szorult. Egyfelől a visszafoglalt városokba való betelepülés következtében épp annak kiépülése zajlott, másfelől megfelelő fórummal sem rendelkezett, amely révén a szerzetesek letelepülése kérdésében bármiféle befolyást gyakorolhatott volna. Ezt Buda példája kiválóan mutatja: az ostrom után szinte kizárólag a sereg és a rác lakosság tartózkodott a városban, de a betelepülőknek felajánlott kedvezmények hatására már 1688-ban 121, jórészt űj polgárt írtak össze. És bár 1687-ben létrejött a városi tanács, tényleges önkormányzatot csak 1703-ban nyert.34 A helyette hatalmat gyakorló állami szervek szerepéről pedig már esett szó a külső hatás tényezői között. Ugyanakkor a város önálló vezetésének erősödése már 1705-től kezdve magával vonta a renddel való kapcsolat kiéleződését a kegyúri jog gyakorlása körül.35 A kialakuló városi vezetés értelemszerűen nem volt birtokában egykori szerzetesijavaknak, amelyek féltése miatt gátat emelt volna egy rend megtelepedése ellen, legfeljebb a frissen kiosztott telkek miatti féltékenység miatt keveredett vitába egy-egy már működő közösséggel. Ez történt Pesten, ahol a város 1691- től a szerviták telkének rovására jelentős területet szerzett vissza eladás céljára. Ugyancsak pereskedtek - sikertelenül - a szerviták telkéért a budai jezsuiták, akik pesti iskolájukat szerették volna ott felépíteni.36 Az egyes szerzetesrendek azonban ezekben az években nem tudták mások letelepítését meggátolni. A kapucinusok budai megjelenésének fent említett négy éves késését ugyan a rend számára kijelölt épületeket ténylegesen használó budai jezsuiták érték el, de igyekezetük mindössze erre volt elegendő, mert az uralkodó és Széchenyi György érsek végül keresztülvitték az akaratukat.37 Szintén ők döntöttek a budai 32 NÉMETHY 1876. 113-114., 152-153. p.; SZALAY 1937. 22-23. p.; SCHOEN 1930. 10. p.; GRESZL 2005. 33. p.; SIPTÁR 2010b. 74. p.; GALAMBOS 1942. 17. p. Székesfehérvár egyházigazgatási hovatartozása ebben az időszakban vita tárgyát képezte az esztergomi érsek és a fehérvári prépost között. Erre további irodalommal ld. SIPTÁR 2010b. 70. p. Ennek megfelelően Kollonich Lipót érseknek az itteni jezsuiták plébániavezetését érintő tevékenységére ld. LAUSCHMANN 1901.4. p. 33 SZÉKELY 2005. 141-142. p.; GRESZL 2005. 33. p.; POKORNY 1935. 24. p. 34 NAGY 1966.; MADZSAR 1925. 26-29. p.; GRESZL 2005. 30-31. p. 35 NÉMETHY 1876. 157-163. p.; SZALAY 1937. 34. p. 36 GUZSIK 1973. 4. p.; RÖMER 1873. 180. p. 37 Ld. a 27. jegyzetet.
