Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma a töröktől visszafoglalt dunántúli városokban
346 Folyamatosság és újjászületés Végül a külső hatást megtestesítő utolsó tényező, a Szentszék szerepe - bár magát a visszafoglaló háborút a Kúria köztudottan több módon is támogatta, különösen pedig Francesco Buonvisi bécsi nuncius tevékenysége révén — a szerzetesek letelepedésére nem volt pozitív hatással. Az a Róma által képviselt elv, amely szerint az egyházi vagyonból is áldozni kell a háború költségeinek finanszírozására, kifejezetten hátráltatta a rendek magyarországi terjeszkedését.29 Másodikként a befogadó közeg feltételére térek ki. A helyi egyházi vezetés, amely ekkor még ritkán tartózkodott valóban helyben, vagy ha mégis, tevékenysége legfeljebb anyagi ügyeinek rendezésére korlátozódott, természetesen örömmel fogadta és a lehető legnagyobb támogatásban részesítette a rendeket. A hierarchia ugyanis ezekben a kezdeti években egyáltalán nem volt a megfelelő anyagi és személyi erőforrások birtokában a visszakerült területek lelkipásztori gondozásának biztosításához. Éppen ezért a lelkiek terén őket tehermentesítő szerzetesek megjelenését elősegíteni, működését támogatni igyekeztek. Még évtizedekre voltak azok a súrlódások, amelyek a püspökök és a szerzetesrendek között komoly jogi és személyes vitákat eredményeztek a különböző plébániák, ingatlanok és oktatási intézmények birtoklásáért. A magára talált világi hierarchia csak a 18. század közepétől igyekezett visszaszerezni azokat a pozíciókat, amelyeket ekkor, szorult helyzetében még átengedni kényszerült a szerzetességnek.30 Talán az egyetlen kivétel Pécs volt, ahol Radanay Mátyás püspök a szerzetesi és világi papi hatáskörök ügyében a domonkosokkal már a század- forduló előtt, Nesselrode Ferenc pedig a 18. század elején gyakorlatilag minden pécsi renddel vitában és perben állt. Mindezt annak ellenére, hogy a városban még 1718-ban is paphiány volt.31 A helyi egyházi vezetők támogatása leginkább a plébániák átadásában nyilvánult meg: a jezsuitákat Széchenyi György 1687-ben Buda és külvárosai, Miller Ferenc fehérvári prépost 1690-ben Székesfehérvár, Radanay Mátyás pedig ugyanebben az évben Pécs plébánosaivá 29 Az uralkodó ötletét, miszerint Szelepcsényi György esztergomi érsek hagyatékát - a végakaratában meghatározott különböző szerzetesi intézmények támogatása és újabbak alapítása helyett - a hadjárat céljaira kellene fordítani, a nuncius lelkesen támogatta, és 1685. április 15-i jelentésében mellette foglalt állást. A pápa jóvá is hagyta a hagyaték egy részének lefoglalását, valamint az örökös tartományokban az elmúlt hatvan évben szerzett szerzetesi ingatlanvagyon egyharmadának eladásából további jelentős összeget szedett be erre a célra. FRAKNÓI 1886. 114-116., 128-131., 193. p. 30 HERMANN 1982. 306., 316. p. 31 SlPTÁR 2009a. 164-165., 174-175., 186. p.; GALAMBOS 1942. 48-50. p. A pécsi domonkosoknak Nesselrode püspökkel folytatott pereire vonatkozóan értékes adatok találhatók a Historia Domusuk 1686 és 1751 közötti részében. Ennek szövegkiadása SlPTÁR 2006. 102-119. A paphiányra: GALAMBOS 1942. 33. p. (32. jegyzet).
