Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma a töröktől visszafoglalt dunántúli városokban
Siptár Dániel: A szerzetesség első megtelepedési hulláma... 345 Sok esetben ugyanis ők tették a szerzetesek anyagi ellátását biztosító, a kora újkorban a birtokoknál is jellemzőbb alapítványokat. Az alapítványok nagyobb összegek lekötését jelentették valamely hivatal, intézmény, magánszemély kezelésében, amelyek kamatait az illető évente általában több részletben az adott szerzetesi közösség rendelkezésére bocsátotta. Ez a készpénz mellett birtokok formájában is megtörténhetett, ilyenkor ezek jövedelme illette a kolostort. Ugyanakkor az éves ellátás mellett az alapítványok gyakran konkrét célokat szolgáltak. Ilyen lehetett például különböző intézmények (iskola, konviktus, stb.) alapítása és ezek számára megfelelő épületek emelése. Külön kiemelendő ebben a tekintetben Széchenyi György prímás szerepe, aki ezekben az években meglehetősen sok alapítványt tett szerzetesrendek letelepítése céljából.24 Nevezetes például a budai jezsuitáknak 1687-ben tett hármas alapítványa.25 Néha azonban ezek az alapítványtételek több évvel a letelepedés után történtek, sőt, felléphettek olyan nehézségek is, amelyek azok élvezetét még tovább halasztották (tisztázatlan birtokviszonyok, háborús helyzet, nem folyósítható összeg, jogvita). A legkirívóbb eset a pécsi jezsuitáké, akik végül sohasem jutottak hozzá Széchenyi György 1694-ben, tehát működésük kezdete után eleve csak hét évvel tett alapítványához.26 Találkozunk azonban olyan esettel is, amelyben az alapítványtétel megelőzte a tényleges letelepedést. Széchenyi Györgynek a budai kapucinusok javára tett 1687-es alapítványa, valamint az 1688-as telekkijelölés ellenére a rend csak 1692-ben küldte el az első szerzeteseket az új megtelepedés színhelyére.27 Ennek fő okát a befogadó közeg szerepében kell keresnünk, így arra ennek a tárgyalásakor térek vissza. Néha emellett az is előfordult, hogy egy-egy közösség kénytelen volt alapítvány nélkül megélni. Ez leginkább birtokok segítségével volt lehetséges, amelyeket ajándék vagy vásárlás útján szerezhettek meg, ahogyan a pesti szerviták esetében láthatjuk.28 24 BÁRTFAI SZABÓ 191 1. 150-158., 176-183., 198-201. p. A jelen tanulmányban vizsgált közösségek közül ő tett alapítványt a budai jezsuiták és karmeliták, az esztergomi ferencesek, valamint a pécsi jezsuiták javára. Az ezekre vonatkozó adatokat ld. elszórtan a lábjegyzetekben szereplő irodalomban. 25 NÉMETHY 1876. 114. p.; SZALAY 1937. 20-22. p. I. Lipót mindhárom Széchenyi-féle alapítólevelet megerősítő, azokat átíró oklevele kiadva WEISER 1882. 4-17. p. 26 GALAMBOS 1942. 45-46. p. Az alapító oklevél kiadva WEISER 1882. 68-70. p. A budai jezsuiták is csak Széchenyi halála után, 1695-ben kapták meg a nyolc évvel korábban tett alapítványban szereplő birtokokat. SZALAY 1937. 23., 26. p.; MADZSAR 1926. 2. p. 27 TALLÓS 1989. Ld. még GRESZL 2005. 34-35. p.; SlSA 2005. 153. p.; TAKÁCS-PFEIFFER 2001. 153. p.; Sc'HOEN 1930. 31. p.; valamint téves adatokkal: SOMHEGYI 1927. 8-9. p. Széchenyi alapítólevelének szövege uo. 10. p. 28 GUZSIK 1973. 3-4. p.
