Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - H. Németh István: Várospolitika új utakon. Az abszolutista jellegű várospolitika jellemzői a Magyar Királyságban a 17–18. század fordulóján
H. Németh István: Várospolitika új utakon... 297 Független városgazdálkodás, az összeférhetetlenség kérdése A városigazgatás szakszerűbbé tételének igen fontos tényezője volt, hogy a kiválasztott igazgatási rendszer minden összeférhetetlenségtől és rokoni kapcsolattól mentes legyen. Ez a tényező a városi gazdálkodás szempontjából mindenképpen üdvös volt, hiszen a visszaélések ezzel csökkenthetők voltak. Éppen ezért már a 17. század utolsó harmadától szigorúan tilos volt a tanácstagok vagy a kamarások közötti rokoni kapcsolat. Az összeférhetetlenség azonban nem csupán a rokoni kapcsolatokon keresztül valósulhatott meg, hanem oly módon is, ha az elit tagjai a tanácsosi tiszt mellett a városi gazdálkodás egyéb területein is tisztséget vállaltak. A 16-17. században teljesen bevett és egyértelmű gyakorlat volt minden városban, hogy a tanácsosok (részben fizetésük kiváltása miatt is) kezelték a város birtokait, ők voltak az ún. falugrófok, vagy a város más bevételeit is ők kezelték.31 A kamarai biztosok javaslatára az összes szabad királyi városban is erőltetett módszer szerint a városok gazdálkodását jóval hozzáértőbb, a város vezetőitől függetlenebb személyre kívánták bízni. Az oeconomus tisztének különállását a polgármesteri tiszt bevezetésével, illetve városgazda kinevezésével kívánták elérni, akit a kamarai biztos nevezett volna ki, és elmozdítására csak valóban különleges esetben került volna sor. A kamara javaslatai szerint a gazdasági teendőket az oeconomusnak kellett ellátnia. Másrészt a városgazda számadásait külön kellett kezelni, alkalmazva az állandó városi bizottság által kidolgozott táblázatokat. De a legfontosabb változás, amit a kamara javaslatai között láthatunk, hogy minden egyes gazdálkodási egységről külön kellett számadásokat vezetni, a jövedelmeket pedig nem lehetett azonnal valamilyen kifizetésre fordítani. Mindezek együtt nagy hatékonysággal szolgálták azt a célt, hogy a különféle bevételek és kiadások ellenőrizhető formában kerüljenek be a városi házipénztárba, továbbá ki onnan, és a kamarás által készített számadásokhoz olyan specifikus számadások kerüljenek megfelelően csatolt számlákkal együtt, amelyek a visszaéléseket és sikkasztásokat a lehető legkisebb mértékűre szorították vissza.32 31 LADOMÉRSZK.Y 1943.; TlRNITZ 1971. 65. p. 32 MOL E 23 (Litt. cam. Seep.) 1716. november 4., MOL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1733. No. 10., 1734. No. 4. Vő.: NAGY 1971.92. p. Az osztrák tartományokkal való párhuzamra legújabban lásd: SCHEUTZ, 2011. 81-84. p.
