Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - H. Németh István: Várospolitika új utakon. Az abszolutista jellegű várospolitika jellemzői a Magyar Királyságban a 17–18. század fordulóján
298 Folyamatosság és újjászületés Új gazdálkodási alapelvek, új mechanizmus, új szakszerű városvezetés A kamara az ellenőrzésen és a gazdálkodáshoz kapcsolódó ügyintézésen túl konkrét közgazdasági javaslatokat is tett. A szakszerűség egyik mutatója volt, hogy a különféle adókat objektív szempontok alapján, osztályokba sorolva kellett kivetni, és a beszállásolásnál sem szemre, hanem az adott ház használható helyiségeit pontosan lemérve kellett a beszállásolandók létszámát meghatározni.33 A számadások vitelére egységes táblázatokat szerkesztettek, amelyeket minden városban kötelezővé tettek, valamint minden módon igyekeztek a jövedelmeket növelni.34 Az olyan igazgatási vagy gazdasági tevékenységet, ami után eddig nem kértek illetéket vagy adót, azon nyomban illetékkötelessé tették, a város benefíciumainak és birtokainak egyes gazdálkodási ágaira külön javaslatokat fogalmaztak meg a kamarai biztosok, illetve esetenként új bevételi forrásokat igyekeztek létrehozni, mint például egyes csomópontoknál kocsmák és vendégfogadók létesítésével.35 Ezen túl természetesen a városi gazdálkodás modem működését megfelelően képzett emberekkel kellett biztosítani. Ezzel a kérdéskörrel visszakanyarodhatunk a tanulmány elejére, vagyis a városi elit kiválasztódásának kérdésköréhez. A kamarai biztosnak ugyanis azon túl, hogy lehetőleg erősíteni kellett a katolikus felekezetűek arányát, a legnagyobb figyelemmel kellett lennie a szakszerű, modem közgazdasági vagy jogi ismeretekkel rendelkező, az elit tagjai közé adoptálható személyekre. Ezt szintén egy másik, Európa-szerte megfigyelhető tendencia nyomaiként figyelhettük meg, miután az osztrák tartományok városainak tisztviselői közé is csak megfelelő tanulmányokkal lehetett bejutni, a 17. század második felében a képzés szintje már sokkal fontosabb volt, mint a birtok. A Német-római Birodalom városaiban jóval korábban elterjedt ez a tendencia, a német városokban ugyanis a jogászok szerepe már a 16-17. században sokkal nagyobb lett a korábbiaknál, egyes tisztségeket már a 17. században jogi vagy közgazdasági végzettséghez kötöttek. A fejlődés vonalát jól mutatja, hogy a 18. században tanácsosi hely ügyvédi vizsga, vagy egyetem elvégzése nélkül már nem volt vállalható.36 A Magyar Királyságban ez az elvárás a századfordulón jelentkezett, de ténylege33 MOL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1716. No. 29. 34 MOL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1716. No. 29. 35 MOL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1717. No. 10., 1733. No. 10. 36 Bécsre lásd: SKODA, 1974. 110-111. p. A többi országra: BRUNNER 1963. 347-355. p.; Ewald 1954.; CZOK 1981. 31-33. p.; CHITTOLINI 1989.; KLEINHEYER-SCHRÖDER 1989.; JAHNS 1995.; RAPP 1995. 48-51. p.; MÜLLER, 1996.; RÜGGE 2000.
