Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai... 275 példával próbálom meg illusztrálni a városi evangélikus elit összefonódását és az említett foglalkozások egymáshoz mérhető rangját. Az első példában a vőlegény az 1775-ben Pozsonyban nősült Christian Philipp Freyburg, aki az esküvő idején egy társas formában működő bécsi nagykereskedő cég társ-igazgatója (Mit-Director in der Wechselhandlung der Herr von Küner und Comp.). Frey bürg ekkor már halott apja Koburgban — a Szász-Koburg-Gotha fejedelemség székhelyén - volt praktizáló orvos, és nemesi rangra utaló címet viselt (wohledel)?* Valószínűsíthetjük, hogy a rövidesen Pozsonyban meggyökeresedett (1778-ben a kereskedői testületbe felvett, 1779-ben pedig polgári címet is nyert) Freyburg maga is Koburgban született, és Bées életútjának csak egy közbülső állomása volt. Új lakhelyén hamar komoly tekintélyt vívhatott ki magának (1793-ban a választott polgárok közé került, 1792 és 1795 között, két cikluson át a kereskedői testület elöljárója volt), amit talán rangos házasságának és ezen keresztül a sikeres beágyazódásának köszönhetett. Egy régi pozsonyi tőzsércsaládból választott ugyanis feleséget, Johann Pauer választott polgár lányát véve el, amely nemzetség legrangosabb tagja az ekkorra már elhunyt Mathias Pauer mészárosmester, Bél Mátyás sógora volt, aki a század második negyedében több mint két évtizeden át az evangélikus gyülekezet pénztárosának tisztségét is betöltötte. Freyburg esküvőjének rangját jól érzékelteti, hogy a tanúk között Gombos Mihály városbírón és Johann Ribiny lelkészen kívül egy bécsi kancelláriai ágenst, Wieland orvost és két pozsonyi választott polgárt azonosíthatunk. Gyors beilleszkedése persze aligha jelentette korábbi kapcsolatainak elvesztését: 1777-ben már apósával együtt tanúskodik egy esküvőn (Freyburg ekkor még bécsi nagykereskedőként szerepel), amikor egy kiváltságolt bécsi selyemáru-gyárnok (a hamburgi esperes-lelkész fia) veszi feleségül egy régi pozsonyi kézműves polgár lányát, aki mellett szintén a házasságok révén kapcsolódó nemzetségek rangidős tagjai - négy választott polgár, köztük két testületi kereskedő és egy szőrmekereskedő - tanúskodnak. A példában szereplő foglalkozások, városi rangok és kapcsolati formák (vérrokonság, házasság, tanúskodás) együttes szereplése egyáltalán nem egyedi eset. A vizsgált evangélikus csoportok másodlagos kötődései igen tanulságosak. Egyfelől jól látszik, hogy jellemző, hogy a polgári és értelmiségi elit házasságainál a tanúk között feltűnnek a város evangélikus tanácsnokai: Gottfried Habermayer 1762-es esküvője alkalmával például három szenátor, az egyetlen evangélikus írnok, és rajta kívül az esperesi tisztet betöltő lelkész is tanúskodik. Minél rangosabbak a házasuló felek, annál több a tanú (akár tízen is lehetnek), 34 34 A wohledel címzés használata nem következetes ekkoriban, utalhat honorácior társadalmi állásra is. A címzésekre vonatkozóan ld. TÓTH 2009. 102-112. p.
