Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
276 Udvar - Város -Főváros és ez önmagában is alkalmat ad a különféle elitcsoportok együttes szerepeltetésére. Másrészt példák sorával lehetne illusztrálni, hogy az egyes elitcsoportok hogyan tartanak össze. Johann Gottlieb Windisch orvos 1715-ben tartott lakodalmán a gyülekezet két lelkésze, egy tanácsnok, a gimnázium helyettes rektora és két vaskereskedő (az egyik a vőlegény bátyja) vállaltak tanúskodást. Amikor 1732-ben Bél Mátyás egyik lányát egy bécsi - igaz, pozsonyi származású - nagykereskedő vette feleségül, két lelkész és két tanácsnok mellett Jeszenák Pál és a már említett Andreas Hermann doktor voltak a tanúk. A Bél másik lányát nőül vevő, nagyszombati születésű, de Pozsonyban működő, nemesi rangú kereskedő Majthányi Dániel 1741-es esküvőjén két tanácsnok mellett a két Jeszenák fivér és a leendő sógor bécsi nagykereskedő tanúskodott. Amikor viszont Jeszenák Pál nősült meg (még 1714-ben), a város öt tanácsnoka vonult fel, és rajtuk kívül a gyülekezet - fogadós foglalkozású - pénztámoka vállalt tanúskodást. Statisztikai arányok híján a lehetséges ellenpéldákat tekintem át: nem találtam olyan esetet, hogy az itt említett három társadalmi komponenshez tartozó pozsonyi férfi nősülésekor egyik elit-csoport képviselője se lett volna tanú. Egy másik fajta ellenpróbát alkalmazva: olyan esetet természetesen találni, amikor orvosok, lelkészek, kereskedők vagy (ritkábban) ügyvédek alsóbb társadalmi csoport mellett vállalnak patronátust, de ezek gyakorisága meg sem közelíti az evangélikus elitcsoportok tagjainak egymás közti házasodásait. A fentiek nyomán kirajzolódó kép azt sugallja, hogy a foglalkozásuk és személyes teljesítményük alapján saját közösségükön kívül is rangot kivívott evangélikus pozsonyiak egymással sűrű szövésű, vér- vagy másodlagos rokonságon alapuló hálózatot alkottak. A Kövér György által - a cipszer gyökerű Liedemann nemzetség kapcsán - használt „diverzifikált családi stratégia” kifejezés35 nem csupán a 18. századi pozsonyi evangélikus lakosság felső csoportjaira alkalmazható, de széles értelemben is használható, amennyiben a kapcsolati háló a vérrokonságnál tágabb köreiben is érvényes. Látni kell azonban azt is, hogy ez az ábrázolás még jócskán pontosítható és gazdagítható lesz további források bevonásával, például a kereskedők gazdasági kapcsolatainak a feltárásával vagy a környékbeli földesurak klientúrájának feltérképezésével. 35 KÖVÉR 2002. 36. p.
