Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Szende Katalin: Városkutatás és rezidencia-kutatás. Európai helyzetkép és magyar eredmények
Szende Katalin: Városkutatás és rezidencia-kutatás... 25 például - a magyar területen legteljesebb sorozatban fennmaradt pozsonyiakhoz hasonlóan - rendszeresen felsorolják a város vezetése által a hercegek és az udvarukba látogató vendégek számára juttatott ajándékokat, amelyek természetesen nem polgári, hanem fejedelmi igényszintet tükröznek, csakúgy, mint az előkelő vendégek részére rendezett lakomák élelmiszer-beszerzései.50 Az udvar jelenléte természetesen a helyi kézművesség differenciálódására is jótékonyan hatott: több és különlegesebb szakma művelői találhattak megélhetést még olyan városokban is, amelyek méretük, népességük száma alapján nem nyújtottak volna erre lehetőséget. A rezidencia-városokban a szolgáltatások, köztük az orvosi kezelések is általában nagyobb változatosságban és jobb minőségben voltak elérhetőek. Ezt tanúsítja többek között egy különleges forrás, Johannes Tichtel bécsi orvos és egyetemi professzor naplószerü feljegyzései, aki rendszeres listát vezetett arról, hogy mikor milyen szolgálatokkal állt a hercegi illetve császári udvar, majd az 1480-as évek második felében Hunyadi Mátyás és udvartartása rendelkezésére. Ugyanitt azt is feljegyzi, hogy gyermekeinek milyen ajándékokkal kedveskedett a születésnapjukon, tükrözve azt a tendenciát, hogy az udvar fogyasztási szokásai a polgárságra is hatással voltak.51 Több és alaposabb kutatás és a források szélesebb körének bevonása szükséges annak tanulmányozására, miként hatott az udvarok, fejedelmi rezidenciák jelenléte a migrációs folyamatokra. Általánosságban elfogadhatjuk a szakirodalomnak azokat a megállapításait, amelyek a jobb munkalehetőségek révén erősebb, de differenciált bevándorlást jeleznek: a közép- és alsószintű személyzet többnyire helyből vagy a rezidencia-város közvetlen környezetéből verbuválódott, míg a nagyobb szakértelemmel rendelkezők távolabbról érkeztek. Egyes szerzők kifejezetten „rezidenciavárosi társadalomról” beszélnek, ez alatt értve nemcsak a személyzet és a szolgáltatók magasabb arányát, hanem a rezidenciák társadalmi katalizátor szerepét, azaz az oktatási és művelődési lehetőségek szélesebb körét, a színvonalasabb iskolákat és a fentebb már említett fejedelmi alapítású egyetemeket.52 Az udvari és városi társadalom keveredésének azonban komoly korlátái is voltak. A két közegnek nemcsak a vagyoni szintje és életvitele, hanem jogrendje is lényegesen eltért egymástól. Mindez számos konfliktus forrásává vált, elsősorban olyan időszakokban, amikor az erőforrások szűkössége vagy a háborús helyzet amúgy is feszültté tette a viszonyt a polgárság és az udvar között, és amikor az uralkodó vagy a földesúr gyakran maga szegte meg a település 50 rausch 1964. 51 Karajan 1855. 52 Städtisches Bürgertum 2011.
