Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Szende Katalin: Városkutatás és rezidencia-kutatás. Európai helyzetkép és magyar eredmények
26 Udvar - Város - Főváros számára korábban biztosított kiváltságokat. A korai újkorban - részben a jobb forrásadottságok, részben a katonai konfliktusok és az államfejlődés politikai feszültségei miatt - a korábbinál gyakrabban találkozunk ezekkel a konfliktushelyzetekkel.53 A küzdelem végeredménye igencsak kétesélyes volt, és ugyanúgy járhatott a földesúr elűzésével, rezidenciájának áthelyezésével (például Göttingenben, vagy a kölni érsek Bonnba költözése és több más püspök erőszakos eltávolítása esetén), mint az udvar hatalmi pozíciójának és a városi hatóságok alávetettségének megerősödésével (mint ahogyan Bécsben az 1521-es felkelés véres leverése - az ún. Wiener Neustädter Blutgericht - után történt). Az egyik sarkalatos pont az idegenek és nem-polgári elemek beengedése volt a városi közösségbe, mivel ez az évszázadok során a polgárjog megszerzésével és a polgárfelvétellel kapcsolatos jogszokások megsértését jelentette. Kérdéses volt a betelepülők feletti bírói joghatóság, és hogy tagjai lehettek-e a város tanácsának. A városok ehhez minimális feltételként az adófizetésben való részvételt, a városi közösség terheihez való hozzájárulást szabták meg, de nem minden esetben voltak képesek akaratukat keresztülvinni. A város területe feletti joghatóság részeként értelmezhető a rendészeti autonómia is, amely egyrészt erkölcsrendészeti kérdésekre terjedt ki, másrészt a kereskedelmi élet szabályozására, a harmadik fő területe pedig az építésrendészet és területhasználat ellenőrzése volt. Belátható, hogy az udvar érdekei a társadalmi térhasználatot tekintve, különösen ha a tér korlátozottan állt rendelkezésre vagy erős szimbolikus jelentőséget is hordozott, ellentétesek, illetve könnyen ellentétbe kerülhettek a polgárságéval. Hangsúlyosan nyilvánult ez meg például a plébániatemplom esetében, amikor az uralkodó, kegyúri jogával élve - vagy visszaélve - korlátozhatta a közösség vagy egyes tagjai címerhasználatát és helyette saját reprezentációja eszközéül használta fel az épületet.54 Az udvar jelenlétének hatása megterhelő lehetett békeidőben is, de még inkább katonai fenyegetettség esetén. A rezidencia-városok joggal érezhették, hogy jelentős stratégiai többlet-kockázatot viselnek és a háborús veszélyeknek jóval inkább ki vannak téve, mint azok a települések, amelyek mentesek voltak az uralkodó vagy földesúr ott-tartózko- dásától. Mindezek a területhasználati, társadalmi, gazdasági és katonai sajátosságok összességében felvetik azt a kérdést, hogy a rezidencia-város sajátos várostípusnak tekinthető-e. A városi és nemesi jogrend sajátos keveredése, a városi és udvari, illetve nemesi társadalom összefonódása valamint a sajátos, a íoldesúr 53 Der Hof und die Stadt 2006 címében, témaválasztásában is szorgalmazza ezen konfliktusok kutatását. Ld. még JOHANEK 1997. 54 MÜLLER 2011.; Bées vonatkozásában: KOHN 2006.
