Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tózsa-Rigó Attila: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek és a kamarai források tükrében
Tózsa-Rigó Attila: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek... 231 rekvéseik leginkább azt célozták, hogy meg tudják védeni addig megszerzett igazgatási jogi és vallási autonómiájukat.17 Pozsony pozíciója több szempontból is összetett volt. A jelentős határ menti regionális centrum gazdasági ereje (átmenetileg) megnövekedett. Buda kiesése után a nyugat-magyarországi városi központok, elsősorban Pozsony és Nagyszombat, kisebb jelentőséggel Sopron igyekezett átvenni a korábbi főváros gazdasági funkcióit. Utóbbi megmaradt regionális központnak, a pozsonyiaknál sokkal nyitottabb mentalitású nagyszombati polgárság viszont már jelentős konkurenciát jelentett Pozsony számára.18 A Duna menti város geostratégiai helyzete katonai szempontból is felértékelődött, mivel a térség a Habsburg seregek kiindulási és utánpótlási bázisa volt. A város emellett Ferdinándnak az országba utazó diplomatái és tanácsosai számára is fontos állomásként funkcionált. Igen gyakran Pozsony volt a helyszíne a Ferdinánd által összehívott országgyűléseknek, fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem itt tartották a korszak összes diétáját, azaz a város nem vált az országgyűlés állandó székhelyévé.19 Pozsony tehát a Mohácsot követő években országos jelentőségű közigazgatási és politikai központi szerepre tett szert. Ebben a tekintetben is igyekezett az egykori főváros szerepének legalább bizonyos elemeit átvenni. Az 1535. évi 17 MILLER 2008. 180. p. Kubinyi a városok közötti gyenge politikai együttműködés gazdasági háttereként az országos piac hiányát jelöli meg. KUBINYI 1979. 27. p. 18 Buda életben maradt német polgárai - kihasználva üzleti- és rokoni kapcsolataikat - már 1529 után Bécsbe, illetve Pozsonyba és Nagyszombatba költöztek. A magyar lakosság felső rétege 1541 után hagyta el Budát, főként kelet-magyarországi városokba tették át székhelyüket, kisebb részük pedig az említett nyugat-magyarországi városokban telepedett le. GECSÉNYI 2008. 415. Bár ezeknek a kereskedő-vállalkozóknak nagy szerepük volt abban, hogy fennmaradt a határokon átívelő multilaterális kereskedelmi kapcsolatrendszer, a nyugat-magyarországi térség városainak, így Pozsonynak a gazdasági súlya sem volt elégséges ahhoz, hogy „megtartsa” a Budáról menekült polgárokat. Utóbbiak ugyanis - kihasználva bécsi és délnémet kapcsolataikat - az esetek nagy többségében Bécsbe, vagy a német térségbe költöztek tovább. A nagyszombatiak „nyitottsága” többek között abban is megnyilvánult, hogy az ország középső területeiről menekülő kereskedők sokkal gyakrabban nyertek itt befogadást, mint Pozsonyban. A menekülők tőkéje és üzleti szakértelme természetesen Nagyszombat piaci pozícióit javította. BESSENYEI 2007. 47-M8. p. 19 Korszakunk utolsó jelentősebb országgyűlése 1563-ban zajlott, amelyen Miksát fényes külsőségek közepette megkoronázták. Az ünnepségek előkészítésében és a kiadásokban tetemes részt vállalt magára Pozsony. A város funkcióiban bekövetkezett módosulási folyamat egyik szimbolikus mozzanata volt az első „valódi” koronázási országgyűlés. Az 1563-as ünnepség- sorozat alkalmából a pozsonyi Duna-híd két oldalára címerekkel díszített diadalkapukat állítottak föl. Az ünnepségeknek ez a díszlete azért bír kiemelt jelentőséggel, mert a Habsburg udvar igen ritkán fordult a magyarországi nyilvánosság felé a képzőművészeti reprezentáció igényével. A kapukat a 16. század egyik legjelentősebb Bécsben működő építésze, Pietro Ferabosco készítette. GALAV1CS 1987. 229-230. p.
