Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Arany Krisztina: Buda, mint uralkodói székhely és távolsági kereskedelmi központ a 15. században, a firenzei és dél-német üzletemberek tevékenységének tükrében
Arany Krisztina: Buda, mint uralkodói székhely... 161 nem törekedtek a budai polgárjog megszerzésére. Idegennek számítottak 1496- ban, amikor támadások érték őket, de igyekeztek jó kapcsolatot ápolni mind az uralkodóval, mind a budai magyar városi elittel, a magyar bírókkal.45 Dél-német - itáliai konkurencia? A fentiek alapján felmerül a kérdés, hogy a hagyományosnak mondható délnémet - itáliai konkurencia elméletét az újabban feltárt adatok kellőképpen alátámasztják-e. A kérdésre a fentebb idézett példák alapján nemleges választ kell adnunk. A szórványos adatok egyértelműen üzleti kapcsolatokra, együttműködésre utalnak az itáliai és dél-német származású budai üzletemberek között. Hangsúlyozandó az is, hogy üzleti tevékenységük, érdekeltségeik nem feltétlenül ütköztek egymással: mind kereskedelmi profiljuk, mind célközönségük más volt. A dél-németek tevékenységére a kisebb volumenű, de gyakori ügyletek jellemzőek, amelyek főként a polgárságot célozzák meg, az általuk forgalmazott fő árucikk a posztó. A firenzeiek tevékenységére elsősorban a luxusáruk értékesítése és jelentős hitelezés, valamint a banki jellegű szolgáltatások (utalás stb.) voltak jellemzőek.46 Klienseik az uralkodón kívül elsősorban a királyi rezidencia által Budára vonzott világi és egyházi főméltóságok, a királyi udvar tagjai közül kerültek ki. Ezt tekinti a nemzetközi szakirodalom úgynevezett reneszánsz, tehát a növekvő uralkodói és arisztokrata reprezentációs igényeket kielégítő luxuskereskedelemnek.47 Az itáliaiak ügyleteik finanszírozására jelentős külső tőkét tudtak bevonni. Az üzleti kockázat csökkentését fejlett pénzügyi technikák segítették.48 A dél-német nagypolgárság számára a tőke bevonása szintén létfontosságú volt, ezt azonban máshogyan oldották meg. Budai ingatlanaik feltehetőleg fedezetként is jelentős szerepet játszottak üzleteikben. Ebben az értelemben feltételezhető a Verbotsbuchok használata Budán, Pozsony és Bées analógiájára.49 Mindez azonban nem jelenti, hogy időről időre, főként a királyi hatalom meggyengülésének időszakaiban ne lettek volna a két csoport között érdek- ellentétek. Az ilyen időkben jellemző bizonytalan közbiztonság tovább nehezítette a város szövetébe be nem épült itáliaiak helyzetét, de a század során valójában inkább az együttműködésről, mint konkurenciaharcról árulkodnak 45 TEKE 2012. 95. p.; KUB1NYI 2009b. 343. p. 46 Arany 2012. 173-176. p. 47 Kellenbenz 1985. 333-357. p. 48 ARANY 2012. 168-169., 173-176. p. 49 TÓZSA-RlGÓ 2008a.; TÓZSA-RlGÓ 2008b.
