Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Arany Krisztina: Buda, mint uralkodói székhely és távolsági kereskedelmi központ a 15. században, a firenzei és dél-német üzletemberek tevékenységének tükrében
ARANY KRISZTINA BUDA, MINT URALKODÓI SZÉKHELY ÉS TÁVOLSÁGI KERESKEDELMI KÖZPONT A 15. SZÁZADBAN, A FIRENZEI ÉS DÉL-NÉMET ÜZLETEMBEREK TEVÉKENYSÉGÉNEK TÜKRÉBEN Dél-németek és itáliaiak Budán a 15. század első felében A tatárjárás után alapított Buda városa a késő középkorra fokozatosan a közép- -európai régió egyik legfontosabb és legrangosabb városává vált mind királyi székhelyként, mind a távolsági kereskedelem egyik jelentős csomópontjaként. Elemzésem során a Budán élő dél-németek és itáliaiak tevékenységének összehasonlításával arra keresem a választ, hogy Buda milyen minőségében vonzotta őket területére, hogyan használták a város által nyújtott lehetőségeket, és ezek a lehetőségek hogyan változtak a 15. század során. Végül, de nem utolsósorban, én is felteszem a kérdést: beszélhetünk-e a korábbi szakirodalomban elterjedt dél-német - itáliai konkurenciaharcról a Budán élő dél-német és itáliai nagykereskedők esetében a 15. században?' A 15. század elején a királyi udvar és a központi közigazgatási hivatalok Budára költözésével jelentősen megváltozott Buda szerepe a 14. századhoz képest.2 Ez, valamint a század során felállított budai székhelyű állandó kúria hivatalnokai, és az ügyeikkel a városban megforduló országlakosok, elsősorban a vidéki nemesség tagjai jelentősen növelték mind Buda, mind Pest felvevőpiacát, amit a szintén itt összehívott országgyűlések résztvevői tovább erősítettek. Az ország jelentős pénzügyigazgatási központjává váló, a só-, a pénzverőkamara és harmincad hivatal székhelyeként működő Budára áramlott az állami jövedelmek jelentős része is. Ezeket a hivatalokat csak tőkeerős vállalkozók tudták működtetni. A kialakuló uralkodói rezidencia és közigazgatási központ természetesen növelte a polgárváros jelentőségét is, amelynek szélesedő privi1 A teljesség igénye nélkül lásd: a német ajkú polgárságra Budán és más magyarországi városokban KUBINYI 1996.; KUBINYI 2009c. 492^198. p.; KUBINYI 1998. 109-117 p. Az itáliaiakra vonatkozóan lásd KUBINYI 2009b.; TEKE 1995a.; TEKE 1995b.; TEKE 1998. 233-243. p.; ARANY 2007.; ARANY 2008. 277-296. p.; BRAUDEL 1974. 2109-2110. p.; KELLENBENZ 1985. 333-357. p.; DINI 1995. 676. p. 2 KONDOR 2008. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VII. 2012. 153-170. p.
