Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)

Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Arany Krisztina: Buda, mint uralkodói székhely és távolsági kereskedelmi központ a 15. században, a firenzei és dél-német üzletemberek tevékenységének tükrében

154

Udvar - Város — Főváros

légiumai és jogrendje az ideérkező, távolsági kereskedelemben, kamarabérletekben érdekelt üzletemberek stratégiáira visszahatva, azt jelentősen befolyásolták.

Nagymértékben meghatározta a város polgárainak a távolsági kereskedelemmel kapcsolatos lehetőségeit a mindenkori uralkodók kereskedelem- és várospolitikája is, amely az általuk adományozott különböző privilégiumokban tükröződik. Jelentős szerepe volt az árumegállító jog megadásának, illetve megvonásának. Az árumegállító (vagy lerakati) jog minden esetben jelentős bevételi forrást jelentett a városok számára, ugyanakkor a városlakók távolsági kereskedelemmel kapcsolatos viszonyát is befolyásolta. A Pest részére 1244- ben adományozott kiváltságlevélben szereplő lerakati jogot Buda is átvette, ez pedig lehetővé tette a budai nagykereskedő-réteg számára, hogy ne vegyen részt aktívan a távolsági kereskedelemben.3 Ennek a passzivitásnak éppen a határ közeli városok privilégiumainak Buda kárára történő bővítése, valamint a marhakereskedelem fellendülése vetett véget a 15. században.4

A város területén bonyolított távolsági kereskedelmet a 15. század elején összeállított Budai Jogkönyv cikkelyei szabályozzák, előírásai az itáliaiak és dél-németek számára is szükségessé tette a budai polgárjog megszerzését.5 A

14. század második felében elsősorban a nürnbergi származású budai polgárok folytattak jelentős távolsági kereskedelmi tevékenységet Budán. A budai magyar ajkú vezetőréteg a marhakereskedelem 15. századi fellendüléséig kevésbé vett részt a távolsági kereskedelemben. Szintén ebben az időszakban már jelentős itáliai, főként firenzei kolónia is élt a városban. Ugyanakkor a várostopográfiai kutatások kimutatták, hogy a Budán élő itáliaiak nem törekedtek arra, hogy egy tömbben, a róluk elnevezett utcában telepedjenek le. Az Olaszok utcájában nagy számban éltek magyar és kisebb számban német származású polgárok is.6 A fennmaradt források alapján Budán más, jelentős európai üzleti központokkal ellentétben a firenzeiek nem szerveződtek nazionévá.7 A 15. század végén

3 KUBINYI 2009a. 91. p.; WEISZ 2012. 57. p.

4 KUBINYI 2009a. 91-92. p.; WEISZ 2012. 81-82. p.

5 BlazOVICH-SCHMIDT 2001. 11. 512. (§. 376.); A kereskedés feltételeiről lásd II. 348. (§ 68.), a kiskereskedelmet szabályozó feltételekről lásd II. 354. (§. 77.), 356-357. (§. 80-8.), 358. (§.84.)

6 VÉGH 2006-2008. 1. 245-247. p.; BENDA 2009-2010.

7 A szervezett firenzei kolóniákra vonatkozó első adatok a korai időszakban a fontosabb itáliai kereskedelmi csomópontokkal kapcsolatosak (1254 - Genova, 1279 - Bologna, 1293 - Nápoly, 1298 - Salemo, 1317 - Barletta, 1326 - Velence, 1369 - Pisa). Az itáliai félszigeten kívül először London kapcsán említenek az ismert források szervezett firenzei kolóniát 1402- ben. A bolognai firenzei kolónia 1279-ben íródott statútuma a legrégebbi ilyen jellegű oki-