Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Szende Katalin: Városkutatás és rezidencia-kutatás. Európai helyzetkép és magyar eredmények
14 Udvar - Város - Főváros értelmezéséből a székhely-települést körülvevő territorium feletti fennhatóság egyre inkább ki is szorult.11 Ugyanez a szoros kapcsolat püspökség és civitas között abból a szempontból is érvényesült, hogy új püspökségeket csak civitas rangú településeken lehetett alapítani.12 Város és rezidencia kapcsolatában tehát mindenképpen a püspöki székhelyek jelentették a nyugati kereszténység területén a legfontosabb modellt. Nem szabad ugyanakkor arról sem megfeledkeznünk, hogy a római birodalom keleti felének közigazgatása és annak központja, Konstantinápoly, majd Bizánc, a nyugati birodalomfél bukása után még egy évezredig állt. Már a nevében foglalt polis szó jelezte városi mivoltát, palotáival, pompás középületeivel, és nem utolsósorban bevehetetlennek tartott hármas városfalával évszázadokon keresztül példaként szolgált kelet és nyugat uralkodói számára egyaránt, anélkül, hogy méreteit és lakosságának szerény becslések szerint is 200 000-es létszámát más városok megközelítették volna. Nem véletlen, hogy a hódító oszmán birodalom is, mihelyt elfoglalta, székvárosává tette.13 Nemcsak fizikai valójában, hanem eszmeiségében, a birodalmi gondolat tovább- örökítésében is döntő szerepet tulajdonítottak neki a középkor uralkodói és a róluk kialakított képet formáló tanácsadóik. IV. Károly Prágáját például így jellemezte Heinrich Truchseß von Diessenhoven konstanzi kanonok: „Et inde [Karolus] Prágám secessit ... ubi nunc sedes imperii extitit, que olim Rome, tandem Constantinopolim, nunc vero Präge degit. ”14 A középkori városfejlődésben tehát két modell is érvényesült a kezdetektől fogva, ahol egy főpap vagy az uralkodó jelenléte városhoz kapcsolódott, várost feltételezett. Ezek mellé a székhelyként szolgáló települések számos további formája csatlakozott. Mindennek ellenére a várostörténeti kutatások számára a különböző püspöki, uralkodói vagy éppen főúri székhelyek mint városias települések tanulmányozása hosszú ideig nem jelentett kiemelt kérdést és önálló feladatot, sőt inkább tudatosan a háttérbe szorult. Ennek az okát a városról és a lakóinak többségét alkotó polgárságról való gondolkodásban kell keresnünk, 11 ROSSIGNOL 2011. amellett érvel, hogy a civitas kifejezés körzet értelme a korábbi barbaricumra vonatkozó 9-10. századi latin forrásokban sem mutatható ki, hanem erődített hely értelemben használják a kora és java középkori szerzők. A kifejezés jelentésváltozásának elterjedésében szerepet játszhatott a püspökvárosok általában erődített jellege is. 12 BOUCHERON-MENJOT 2003. 297-316. p.; PFEIFER 2006. 13 WARD-PERKINS 2000.; BOUCHERON-MENJOT 2003. 317-319. p.; KAFESCIOGLU 2006. A 2005-ös konferencia rendezői tudatosan választották a téma tárgyalására Isztambult helyszínként. 14 „Innen [Károly] Prágába vonult vissza ... ahol most a birodalom székhelye van, ami egykor Rómában, majd Konstantinápolyban volt, most pedig Prágában található.” Idézi: MORAW 1980. 457^158. p.; KEITMANN 1990. 16. p.
