Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Szende László: Királyi központok kézművessége a 13–14. században
Szende László: Királyi központok kézművessége a 13-14. században 143 vált az iglói harangöntő műhely egyik legkedveltebb díszítőmotívumává.59 Ugyanakkor azt sem lehet kizárni, hogy a mesterek más jellegű, jóval kisebb öntvények előállításával is foglalkoztak.60 A magyar városrész bronzöntő műhelye a 15. század első harmadában működött, benne nem ódzkodtak a hamis pénz verésétől sem.61 A Fő utca 32-36. számú telkeken a 14-15. században ipari, kézművesipari tevékenységgel foglalkozó időszakos építmények álltak, amelyek afféle mühelynegyedet alkottak. Az úgynevezett Bene-telken (Fő utca 34-36. sz.), a mai 11-es úttól 6-8 méterre üveghuta,62 attól 80-90 méterre csontfeldolgozó műhely63 maradványaira bukkant Gróf Péter és Gróh Dániel régész. Az üveghuta emlékanyagát üvegcserepek, olvadt salakos üvegdarabok, üvegcsövecskék és fémes-üveges meddők, illetve olvasztótégely maradványai alkották. A csontgyöngyöket rózsafüzérhez használták fel. A másik típusú tárgyat, a dobókockát négyzetes hasáb formájú csontrudacskából fűrészeléssel állították elő. A csiszolás után felületüket íjas fúróval pontozták be. A játékszenvedély tehát nem volt idegen a királyi udvartól és az ott tartózkodó előkelőktől, elég csak I. (Nagy) Lajos király 600 forintos veszteségére gondolnunk, amelyet a boroszlói táborban szenvedett el 1344-ben.64 A kézművesek szerepet kaptak a városi tanácsban. Az első, 1356-ban keletkezett tanácslista még nem tartalmaz foglalkozásneveket, de a négy évvel későbbi már igen. A tanács ekkor 12 tagból állt, akiket a magyar és a német városrész alapján különböztettek meg. A németeknél mészáros (Miklós) és orvos (Bemhardus medicus), a magyaroknál ötvös foglalt benne helyet. 1358-ban pedig a már említett János kőfaragó volt a bíró. 1383-ban szabó (Hensel), kovács (István), királyi ács (Tamás), kőfaragó (Jakab) volt tagja a 12 tagú tanácsnak. Kitekintve a 15. század elejére, 1413-ban a bíró mellett 11 tagot sorolt fel az oklevél. Mészáros (Etul mester), két íjkészítő (István mester és János), szűcs (Mihály), csapiáros (Hensul), halász (István), tímár vagy varga (Etul). A tanácsban tehát iparosok és kiskereskedők egyaránt helyet foglaltak, a 15. század elejére a kevésbé előkelő szakmák - kocsmáros, halász - képviselői is meg59 SZŐKE-BUZÁS-GRÓSZ 2009. 111-114. p. 60 Szórványleletből ismert két hasonló kialakítású corpus, az egyik Visegrádról, a másik Balatongyörökről került elő. BODOR 1983. 61 VARGA 2010. 51. p. Itt szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy kéziratát a rendelkezésemre bocsátotta. 62 GRÓF-GrÓH 1997. 63 GRÓF-GRÓH 2004. 64 A nyertes Vilmos holland és hennegaui gróf volt, aki szétszórta a pénzt a körülállók között, csodálkozva, hogyan bosszankodhat ilyen semmiségen a magyar király, akinek országa állítólag bővelkedik az aranyban. BERTÉNY1 2000. 52. p.
