Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Szende László: Királyi központok kézművessége a 13–14. században
Szende László: Királyi központok kézművessége a 13-14. században 137 pusztulását köti a tatárjáráshoz. A Szent Tamás-hegy oldalához délkeletről csatlakozó alacsonyabb fekvésű Szent István-hegyen és annak keleti-délkeleti lábánál terült el a középkorban az előbb említett Örmény. A korábban Lőwy Sándor utca, ma Szent Tamás utca 1. szám alól többek között kisméretű olvasztótégelyek töredékei, és az olvasztótüz szítását szolgáló kerámia fúvócső töredéke került elő. A királyi város területéhez tartozott a Kossuth Lajos utca 27. szám alatti objektum, ahol 5 méteres mélységben az elszenesedett gerendák és égett réteg alatti gabonásveremben emberi csontvázat, mellette egy 12-13. századi, párduc alakú bronz aquamanilét, összehajtható, bronzláncon csüngő, serpenyőkkel ellátott ötvösmérleget, egy kijevi típusú lakatot és lyukacsos vasszerszámot találtak. Fettich Nándor egy 1242-ben elpusztult ötvösmühely hagyatékaként határozta meg a tárgyakat.26 Az ötvös szó hallatán nem kizárólag arannyal foglalkozó iparosokra kell gondolnunk, mivel mind a két esetben bronzöntésre utaló nyomok is fennmaradtak, Örményben például bronzolvadékok és -rögök, bronzlemez-nyiradé- kok. A bronzöntés egyik korai emléke a Kovácsi falu templomának romjainál (a mai vasútállomás alatt) feltárt fémfeldolgozó kemence. Az első feltételezések szerint a kemence, amelyet már all. századi temetkezések gödrei is megbolygattak, a templom építésénél korábbi, 9-10. századi olvasztókemence volt. Minderre Zolnay László igen komoly teóriát épített, mely szerint a pénzverők falujának is nevezett Kovácsi az államalapítás előtti időre visszavezethető helyi fémművesség bizonyítéka.27 1984-ben Horváth István irányításával újabb feltárásra került sor, amely bebizonyította, hogy a templom építkezésével egykorú, és kb. 80-90 cm átmérőjű harang öntésére szolgáló berendezés maradványa volt.28 A leletek alátámasztották, hogy az öntőgödörbe állított, vaskos és súlyos agyagforma megfelelő kiégetését szolgáló jellegzetes alakú, kemenceszerű létesítmény körül a harang megöntése után szétrombolt forma ívesen hajló oldaltöredékei is előkerültek, a fémolvadékok pedig a bronz öntését bizonyították. Az archeometriai vizsgálatok ötvöző anyagként az ónnal és antimonnal kevert ólmot és a korai harangokra jellemző alacsony rézkoncentrációjú bronzot mutattak ki nyersanyagként.29 Más mesterségekre - fogadós, molnár, hentes illetkozását. „Vala nemelÿ penitencia tartó azzonÿallat eztergamot • es ez vala tyztelendev azzon ■ az ev tyztendev voltáért az varasban sokaktvl esmer tetyk vala • es ev vala arany arany fono • kÿnek vala neue meza” Szent Margit 1510. 172. 86 v. (381. p.) 26 FETTICH 1968. 157-166. p.; MRT V. 153-154. p. 27 ZOLNAY 1983. 125-127. p. 28 „A kemencébe beépített két tégla (nem római!) arra enged következtetni, hogy az nemigen lehet Szt. Istvánnál korábbi.” HORVÁTH 1984. 80. p. 29 BENKŐ 2006. 93-94. p.
